Leiner Laura Bexi-sorozatából le tudná valaki írni azt a részt, amikor Beki és Márk lefekszenek egymással?

" .. A helyiségben koromsötét volt,

azonban láttam, hogy ébren van,

mert az ölében lévő tablet gyéren

megvilágította az arcát, amit

felém fordított, amikor

megérkeztem.

Márk az ágyon feküdt hátát a

falnak támasztva, és amint

meglátott, lerakta maga mellé a

tabletet és csodálkozva meredt

rám.

– Beka? – kérdezte furán. –

Minden oké? Azt mondtad, hogy

majd holnap… – ült fel, de

addigra odaléptem az ágyhoz,

felmásztam rá, és Márkhoz

hajolva hevesen megcsókoltam,

miközben beletúrtam a hajába.

Nem tudom, hogy Nagy

Márkot sűrűn éri-e meglepetés,

de az biztos, hogy nekem sikerült,

mert bár viszonozta a csókomat,

éreztem rajta, hogy nem

pontosan érti, mi történik.

– Csak azt akartam mondani –

suttogtam –, hogy szeretlek.

Jobban, mint gondolnád, és

jobban, mint amennyire

megérdemled – mosolyodtam el,

mire Márk felröhögött.

– Gondolod? – kérdezte, és

közben teljes sötétségbe borult a

szoba, mert a tablet kijelzője

kikapcsolt.

– Aha – bólogattam, miközben

csak a körvonalait láttam. – És

hülye vagy, ha azt hiszed, ez

bárki miatt megváltozhat –

vallottam be halkan, átkulcsolva

a nyakán a kezemet, és

ujjaimmal a hajába túrtam a

tarkója felett.

– Beka – szólt némi

gondolkodás után.

– Igen?

– Én is szeretlek – mondta ki

halkan, és mosolyogva

lehunytam a szemem.

– Tudom – feleltem.

– Nem, nem – rázta meg a fejét

hevesen. – A kapcsolatunkban én

vagyok a magabiztos, te nem

mondhatod, hogy tudod. Én

tudom. Te nem – kezdett

vitatkozni, mire felnevettem és

bólintottam.

– Oké, igazad van, én nem

tudom – hagytam rá, nehogy

sérüljön az egója, bár őszintén

szólva rá fért volna. – Viszont

akkor… Bizonyítsd be – dobtam

fel a labdát a sötétben zavartan

fintorogva, mert fogalmam sem

volt, hogy ez mennyire hangzott

kínosan.

Márk lefagyott egy pillanatra,

aztán elröhögte magát.

– Szóval bizonyítsam be? –

kérdezte a csípőmre téve a kezét,

és hirtelen mozdulattal magához

húzott, én pedig elfojtottam a

nevetésemet, nehogy valaki

meghallja.

– Aha – bólogattam megállás

nélkül vigyorogva.

– De akkor biztos, hogy ma

nem mész vissza a szobádba –

tűnődött el.

– Nem baj – mondtam

mosolyogva, és éreztem, hogy

Márk meglepődik.

– Nem? – kérdezte, és tudtam,

minden azon múlik, hogy erre

mit válaszolok. Eszembe jutott

egy februári este, amikor Márk

beállított egy farsangi buliról,

leült mellém, és ottmaradt

velem. Akkor mondott valamit,

amit én megismételtem fél évvel

később a balatoni nyaraló sötét

szobájában, ahová csak a

teraszon lévő éjjeli lámpa fénye

világított be gyéren.

– Nem. Mert veled akarok

lenni – szóltam komolyan, és

akkor valahogy már egyikünk

sem mosolygott, hanem

elkomolyodtunk, és miközben

egyre hevesebben vert a szívem,

Márk fölém hajolva hevesen

megcsókolt, amit én azonnal

viszonoztam. A sötét szobában

egyre szaporább lélegzettel

öleltem Márkot, aki belecsókolt a

nyakamba, majd szorosan

lehunytam a szemem, a hajába

túrva felhúztam magamhoz,

számmal a száját kerestem,

miközben feltartottam a kezem,

Márk pedig a pólóm alját

megragadva óvatosan kibújtatott

belőle, és végigfektetett az ágyon.

– Márk – suttogtam a csókjai

közt, mire azonnal abbahagyta,

és szapora lélegzettel, rajtam

fekve nézett a szemembe. –

Valamit tudnod kell – mondtam

alig hallhatóan.

– Igen? – kérdezte visszafojtott

hangon, mire beletúrtam a

hajába és elmosolyodtam.

– Nekem… nekem te vagy az

első – ismertem be, és a

félhomályban láttam, hogy

sikerült ismételten meglepnem,

mert erre nem számított.

Teljesen ledöbbenve meredt rám,

szinte hallottam, ahogyan

kattognak a gondolatai, hogy az

hogy lehet, amikor Geri egy

csomó nyilatkozatában utalt arra,

hogy mennyire komoly volt a

kapcsolatunk, és láttam Márkon,

hogy ezt most nem igazán tudja

hova tenni, ezért mosolyogva

megsimítottam az arcát, és

felemelve a fejem, hozzá hajolva

megcsókoltam, remélve, hogy

ettől magához tér. Vagy ilyesmi.

Márk gyengéden viszonozta a

csókom, és nem vagyok benne

biztos, de azt hiszem, egy

pillanatra megkönnyebbülten

elmosolyodott, majd

végigsimított az arcomon, le a

nyakam vonalán, alkarjával az

ágyon támaszkodva rám feküdt,

és miközben éreztem magamon

a bőrét, a nyakába fúrva a fejem

beszívtam az illatát, és szaporán

kapkodva a levegőt, a hajába

túrva lehunytam a szemem."

" ..A Balaton feletti égbolt

világosodni kezdett, amikor

hajnalban a közös erkélyre

kilépve, egy takaróba burkolózva

visszalopóztam a szobámba, és

mielőtt beléptem az ajtón, Márk

megragadta a kezem, és magához

húzott. Átöleltem a nyakát, és

mosolyogva megpihentettem az

arcom a vállán, majd felnéztem

rá, mire fölém hajolva gyengéden

átölelte a takarón át a derekamat

és megcsókolt. Azt szerettem

volna, ha ez a hajnali pillanat

örökké tart, és soha nem ér

véget. Persze az lett volna a

legjobb, ha ott aludhatok vele a

szobájában, és nem kell a hajnali

hűvös szélben az erkélyen át

visszaszöknöm a saját szobámba,

de hát istenem, az már szinte

pofátlanul tökéletes lett volna. Én

azért így sem panaszkodtam.

Nem igazán sikerült elengednünk

egymást, vagy Márk húzott vissza

a kezemnél fogva, és ölelt

magához, vagy én álltam

lábujjhegyre, és csókoltam meg

újra, miközben a Balaton felett az

ég egyre világosabbá vált, és a

távolban kirajzolódtak a tó

közepén lévő vitorlások. A

kertben hirtelen beindult az

automata öntözőrendszer, ami a

vizet spriccelve szórta a

növényzetre, a csendben pedig

annyira hirtelen hatott a zaj,

hogy riadtan ugrottam egyet.

Ekkor már tényleg úgy tűnt, hogy

nem ártana aludnom egy kicsit.

És ezt Márk is így gondolta, mert

egy utolsó, meglehetősen hosszú

csókkal ajándékozva meg

odakísért az erkélyajtóhoz, én

pedig bementem.

Nesztelenül megkerültem az

ágyat, amin Lili szuszogva aludt,

és a másik oldalon ledobtam a

magamra tekert takarót, amit

azért kaptam magamra, hogy ne

mászkáljak a teraszon hajnalban

Nagy Márk pólójában, amit

felhúztam induláskor, tekintve,

hogy az enyém valahol… Szóval

fogalmam sincs, hol volt végül,

én nem találtam meg, nyilván

leesett az ágy mögé, vagy ilyesmi.

(...)

A fürdőszobába

botorkálva megengedtem a vizet,

és kibújtam Nagy Márk pólójából,

amit aztán az arcomhoz

emeltem, és beleszagoltam. Még

mindig Márk illata volt, ettől

pedig záporozni kezdtek az

agyamban az éjszaka emlékei, így

gondoltam, nem árt, ha kicsit

kitisztul a fejem, és beálltam a

zuhany alá. Hosszasan engedtem

magamra a vizet, a tus felé

fordultam, hagyva, hogy a

vízsugár az arcomat érje,

miközben megállás nélkül a

tegnap éjjel járt a fejemben.

Éreztem magamon Márk

érintését, a leheletét a bőrömön,

a csókjait a nyakamban, láttam

magam előtt, ahogyan a

félhomályban rám fekszik,

hátrasimítja a hajamat, ahogyan

átölelem a széles vállát, és… Na

jó, a fejemet megrázva kiszálltam

a tus alól és fogat mostam, majd a

törülközőt magamra tekerve

kinyitottam a bőröndömet, és

elővettem a tiszta ruháimat, hogy

felöltözzek. Márk pólóját

bevágtam a csomagom aljára, és

úgy döntöttem, hogy megtartom.

Sajnálom, lány vagyok, és a

lányok ragaszkodnak az

emlékekhez, emiatt gyakran

lenyúlnak ezt-azt. Előfordul."