Hogyan kéne szofisztikáltan megfogalmazni egy regényben a "tökön rúgás" fogalmát?

Attól függ, mikor, hol, kik követik el, és milyen körülmények között kerül szóba az ominózus incidens.

Egy 20-21. századi szabadszájú szereplő simán kimondhatja, és még cifrábbakat is. Ha levélbe üzeni, akkor is. Egy prűd figura ellenben fülig pirul, és csak hebeg-habog, finom utalásokat tesz.

Ha viszont az eseményt nem csak elbeszélik, hanem közvetlenül, mondhatni az olvasó szeme láttára történik, akkor kár leírni, sokkal hatásosabb a pórul járt áldozat élményein át bemutatni. Írd le, mit érez, találj ki valami jó metaforát, a hímnemű olvasók érezzék magukban a görcsöt, meg hogy a könyvlapok tartása helyett most valamiért szívesebben imitálnák a sorfalat álló focistákat.

Nem kell kulturáltnak lenni, nem olyan szitu ez, amit száraz narrációval kellene előadni. Legyen nézőpont-karakteres, akkor a szereplőd jellemének megfelelően fogalmazhatsz. Lehet az a tettes, az áldozat vagy harmadik fél: szemtanú, történetmesélő is.