Terveztem, hogy írok egy kis könyvet. Így magamnak, aztán gondoltam, hogy kikérem mások véleményét, hogy milyen is. Szerintetek min kéne még finomítani? Jöhet hideg-meleg! (Részlet)

1.

Szeptember 1. Újra. Megint egy kínszenvedés minden diáknak, hogy iskolába mennek. Nem is tudom, hogy mi a legrosszabb. Az, hogy vége a nyárnak, vagy az, hogy vége a nyárnak. Hm, nehéz döntés.

A sulihoz érve jött egy üzenetem, Lara írt.

Azt írja, hogy ne menjek be még, mert beszélni szeretne velem. Vajon mit szeretne? Na nem sokára kiderül.

Itt is van a drágalátos barátosném, Lara. Meglát, és megölel. Viszonzom az ölelését.

-Na, mit szerettél volna mondani?

-Ó, el sem hiszed, hogy mi történt velem nyáron!!

-Mesélj.

Aztán elkezdte. Mondta, hogy kint volt Párizsba. Mindig szerettem volna én is kimenni oda, csak anya kint van Németországba és nekem kell tartani a frontot a házban. Megismerkedett Lara egy francia pasassal, csak úgy áradozik róla. Hát, tudom, hogy nem lesz jó vége ennek s majd törnek a szívek, de sebaj. Azért vagyok én itt.

Ahogy a suli előtt beszélgetünk felpillantok az épületre. Fehér az épület színe és rengeteg ablak van rajta. Hát ha bele gondolok abba, hogy két és fél hónapja voltam itt, szerintem az élet sokkal jobb volt akkor. Újra suli, újra szenvedés. Ez van!

Belépünk Larával az épületbe és a takarítónők és a portás fogad minket lelkesen. De jó, hogy ők tök lelkesek, mi pedig keservesen lépünk be! Talán csak ez a feladatuk!

Felmegyünk az osztályterembe és beszélgetünk a francia pasasról. Lara totál beleesett! Hát..

Aztán meghallottam a Dávid hangját..

Emlékszem, hogy nyáron tök sokat lógtunk együtt, hú, de még mennyire!

Fura lesz azok után a szemébe nézni, ami nyáron történt..

-Míra, hahó! Itt vagy még velem?- Lara zökkent ki a gondolataimból.

-Persze, csak elgondkoztam.

-Aha, s nincs köze ehhez például Dávidhoz?

-Mi? Honnan veszed?- talán beszélt nyáron vele? Vagy honnan tudhatná?

-Jaj, Míra. Attól még hogy nem voltam Magyarországon egész nyáron,még tudok mindent!-mondja ártatlan kis szemekkel.

-Lilla volt az? -kérdezem mérgesen.

-Ha elmondom mérges leszel!

-Persze, hogy mérges leszek! Mi az, hogy pletykálkodik?-meg vagyok döbbenve! A kis szemét. Hogy teheti meg ezt? Miért járt el a szája? Nem hiszem el!

-Talán ha a drága barátnőm beavatott volna, akkor nem lenne most mindez! De nem, Lillától kell megtudnom, hogy nyáron te és Dávid! Nem hittem el, de hát hogy lehettél ennyire hülye? Miért mentél bele?

-Na jó, Lara. Neked végképp nincs beleszólásod ezekbe a dolgokba!

-Dehogy nincs! Barátnők vagyunk, nem?

-De! Csak épp nem véletlenül nem mondtam el.

-De miért? Áh tudod mit? Hagyjuk is! Gyere menjünk! Lassan kezdődik az évnyitó.

Ezzel le is zártuk a témát. Hála Istennek!