Ki hogyan értette meg az Üvöltő szelek című könyvet?

Az eleje és a vége. Ennyi tetszett benne, nekem:p

Az összes többi résznél az volt az érzésem mintha egy mexikói filmsorozat forgatókönyvét olvasnám; annyi sírás, veszekedés meg miegymás volt benne:))

Szia!

A napokban olvastam el én is - immáron másodszor. :-) Imádom Emily Brontet, sztem a Bronte-nővérek közül ő a legtehetségesebb. (A többiektől is olvastam ezt-azt: Az angoltanár; Wildfeldhall bérlője - ezt nem 100%, hogy így kell leírni; Agnes Grey), de az Üvölző szelek viszi a pálmát. :-)(Persze a többi is jó volt.)

Elmondom vázlatpontokba szedve, nekem mi tetszett benne:

- az erőteljes jellemábrázolás

- egyedi, életszerű karakterek, kivételesen finoman bemutatott emberi érzésekkel és problémákkal

- olyan új, Emily Bronte korát meghaladó, eredeti gondolatok, amelyek döbbenetes éleslátásról tesznek tanúbizonyságot - főképp annak ismeretében, hogy Emily a nővéreivel viszonylagos elzártságban nevelkedett egy Isten háta mögötti faluban, és a mai értelemben vett "életet", vmint az emberi kapcsolatoknak ilyen mélységét és változatait (elvileg) nem ismerhette

- "új" gondolat: önmagunk felismerése másban, egy tőlünk teljesen különálló lényben - Catherine azt mondja: "Heathcliff én vagyok."

- azt, ahogyan a szálak "összefutnak": nincs felesleges vagy kidolgozatlan karakter, mindenkinek pontosan meghatározott szerepe van a regényben, és érződik egyfajta sorsszerűség az egyes szereplők életében: tetteiknek következményei vannak, rosszindulatú cselekedeteik - ha csak évekkel később is, de - megbosszulják önmagukat

Dióhéjben hirtelenjében ennyi jutott eszembe. :-)