Milyen fantasy könyvet ajánlanátok?

Robin Hobb: Az Elődök birodalma sorozat könyvei

Az első trilógia ebben a Látnok-ciklus, ami egy Látnok herceg fattyú fia, Fitz szemszögéből meséli el egy vészterhes időszak történetét (kalózok, vörös martalócok támadják meg az országukat). Mivel az írónő Alaszkában nőtt fel, ezért az egész királyság berendezkedése Alaszkát idézi, de ami a legjobban megfogott engem a könyvben az az állatok iránti alázat és szeretet. Fitz rendelkezik az "ösztön" képességével, ami lehetővé teszi, hogy megértse az állatokat, a gondolataikat és párhoz hozzá is tud kapcsolódni majd. (Viszont szerintem azért eléggé szomorú véget ér a történet.)

A második trilógiát még nem kezdtem el, az az Élőhajók-ciklus, de elvileg ugyanezt az időszakot mutatja be egy másik szemszögből. Szóval elvileg ezzel is lehetne kezdeni és csak utána a Látnok-könyveket.

[link]

vagy

[link]

Szerencsére már a többi részt is elkezdték kiadni, de ezeket már értelemszerűen ezek után kell olvasni.

Nicholas Eames: A ​Wadon királyai

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Tamora Pierce: Az ​álruhás lovag

Gail Carson Levine: Elátkozott ​Ella

John Flanagan: Gorlan ​romjai

Terry Pratchett: Egyenjogú ​rítusok

Katherine Addison: A ​koboldcsászár

J. Goldenlane: Isteni ​balhé

Rachel Hartman: Seraphina

Szia!

Én a Dragonlance sorozatot ajánlanám a figyelmedbe. Könnyed, olvasmányos fantasy, sok változatos karakterrel és epikus történettel. :) Jó sok része van és egybefüggő az egész.

Ami nagy előnye a sorozatnak: nagyon jól átlátható a világfelépítése és egy központi cselekményre fűzi fel a történetet. Nyilván van, hogy több szálon fut a cselekmény, de akkor is átlátható. (Nem 10 szál fut egyszerre, amik sehová nem tartanak...) Továbbá nagy jelentősége van a sorozatban a színeknek (Pl. a fekete, fehér, vörös, kék, zöld sárkányok a gonoszak. Az arany, ezüst, réz, bronz, platina sárkányok a jók. A mágusoknál is három kaszt van, a fehér köpenyesek a "pozitív" mágiát művelik, a vörösök a semlegesek - ilyet is, olyat is-, a fekete köpenyesek meg értelemszerűen a fekete mágiát. )

Van többféle, Tolkientől ismerős faj, emberek, törpök, elfek... (az elfek itt igazi se.gg.fejek... :D), de vannak mások is, pl. surranók, minotauruszok, stb.

Vannak Istenek is, akik vagy direkt, vagy csak rejtett, sunyi módon, beleavatkoznak a halandók életébe.

Ami külön is élvezhető a sorozatból és nagyon-nagyon jó:

Richard A. Knaak: Huma legendája

Sztori: A Dragonlance világában él egy legenda egy lovagról, a könyv pedig az ő történetét mutatja be. Kiderül, hogy egyáltalán nem volt olyan tökéletes és rettenthetetlen fickó, mint azt párszáz év múlva hiszik róla. Egy háború alatt játszódik a történet. A főszereplő, Huma, egy alacsony rangú lovag, aki némi szerencsétlenkedés után olyan tudás és eszköz birtokába kerül, ami komolyan befolyásolhatja a háború menetét. Segítségére lesz a kutatásban egy gyerekkori barátja (aki nem mellesleg mágus) és egy levakarhatatlan testőr (aki nem mellesleg egy minotaurusz). A regény nagyon izgalmas, helyenként borzongató, vannak benne csúnya halálesetek, de az erőszak sosem öncélú benne (egyáltalán nem olyan, mint a Trónok harca :D ). Összességében egy nagyon jó hangulatú, izgalmas fantasy regény. Tanulsága is van: egy századik senki is lehet értékes ember és nem mindig az a kifizetődő, ha vakon követed a szabályzatot és az előítéleteket.

[link]

Ha úgy döntesz, komolyan belekezdesz a sorozatba, akkor a Huma után (vagy közben, előtte, mindegy) pedig ezekkel kezd:

Margaret Weis és Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai (1. rész), A téli éj sárkányai (2. rész), A tavaszi hajnal sárkányai

[link]

Itt egy baráti társaság (ember, félelf, törpe, mágus, lovag, stb.) épp összeröffenést tart egy fogadóban, de egy szerencsétlen félreértés miatt rájuk uszítják az egész városőrséget, úgyhogy menekülniük kell. Hozzájuk csapódik egy barbár pár, akiknél egy különös varázstárgy, egy gyógyító pálca van. A kis csapat kénytelen utána járni, hogy a környéken feltűnő hátborzongató alakok miért vadásznak a barbárokra és a pálcára, valamint, hogy az éjszakai égboltról miért tűntek el egyik napról a másikra a csillagképek...

Így a végére pedig linkelek pár képet, amikből elég jól átérződik a regényfolyam hangulata:

[link]

[link]

[link]

[link]