A mai magyar „szépirodalom” miért ennyire gyenge?

4. Tudom. Helyette most húzhatnám az ekét a földesuram birtokán, amíg az ökröm megpihen egy fa alatt.

Te pedig olvashatnád Móricz Zsigmond 2.0 írását arról, hogy milyen nehéz is az életem és szörnyölködhetnél.

Móriczról és a többi "nagyról" mindenki elfogadta, hogy ők nagyok. Te is. Az ő idejükben a "szellemi" elit határozta meg, hogy kik a nagy írók és költők. A tehetősebbek olvasták is őket, a nem annyira tehetősek és a szegények esetleg olvasták őket (például újságokban). De legalábbis leszivárgott hozzájuk az információ. Megmondták nekik, hogy XY nagy író, nagy költő, és tátott szájjal bámultak rájuk, mint valami földre szállt istenségre (van olyan is, aki a celebsége révén szerintem ismertebb is volt, mint az irodalmi munkássága alapján).

Ma már bárki közzéteheti az írását, és a neten ez el is juthat szinte mindenkihez. Ez a szinte mindenki pedig véleményt is formál arról, hogy kit tart jó írónak vagy költőnek. Nehezebb is megegyezésre jutni ebben.

Ami jó, hogy nincs senkire ráerőltetve, hogy ki a "szépirodalmi" szerző (persze, bizonyos emberek vagy csoportok véleménye hangosabb, ezért nagyobb lehet a befolyása másokra). Mindenki eldöntheti, kit tart jó írónak vagy költőnek. Ezért aztán nehezebb is konszenzusra jutni (ha úgy tetszik, nehezebb "megmondani", hogy kit kell jó írónak vagy költőnek tartani).

Ami nem jó, hogy valóban felhígulhat az állomány, nagyságrendekkel egyszerűbb publikálni, mint száz éve, akkor gyakorlatilag a publikálás és könyvkiadás a "gyazdagok játéka" volt, vagy csak a kiemelkedően tehetséges és kitartó alkotókra figyeltek fel, mivel a kiadó részéről befektetés volt az irodalom, meg kellett térüljön. A nagy kiadóknál ez így van a mai napig is, ismeretlenként szinte lehetetlen bekerülni egy elitnek számító kiadóhoz. Viszont ott van a magánkiadás, a blog, a saját honlap, a különböző fórumok, gyakorlatilag fillérekből lehet terjeszteni a saját műveket. Ez pedig ugye azzal jár, hogy bárki megteheti. Ami pedig azzal jár, hogy sok lesz a szemét. Ami között elveszhet az értékes része az irodalomnak.

Aztán ott van az is, hogy a szépirodalom az, amit az iskolákban tanítanak, a kötelező olvasmányokkal, amiket utálnak a diákok. És óhatatlan, hogy a szépirodalom-gyanús írásokat kerülik később is (ha nem épp bármilyen írást), és marad a ponyva vagy bestseller vagy "egyéb". Ami a megnövekedett kereslet miatt sikeresebb lesz, eladhatóbb, nagyobb lesz a reklámja, tehát több teret kap a médiában, mint a "szépirodalom".

De amúgy mi a szépirodalom? Talán ezzel kellett volna kezdeni. Mitől szépirodalmi egy mű?

Amit pénzért írnak, az lektűr, amit (ihletett) művészi ambíciókkal, az szépirodalom? Mert akkor Móricz nyilván ponyva, viszont a sok-sok wattpados... hát izé meg szépirodalom.

"A szépirodalom az autonóm (gyakorlati célra fel nem használt) művészeti ágak egyike. Kifogyhatatlan tápláló erejű forrása, anyaga az anyanyelv, ezért nevezzük a szó művészetének is.

...

szépirodalom: a művészeti ágak egyike; a szó művészete"

- (Sulinet tudásbázis)

"Olyan történetek, költemények és színdarabok összessége, amelyek művészeti alkotásként határozhatók meg. Mint alkotótevékenység, a szépirodalom a művészetek egyik ága."

- wikiszótár

Hát ezek nem sokat mondanak. Igazi semmilyen meghatározás. Rejtő ponyva vagy szépirodalom? Harry Potter? Miss Marple esetei?

[link]

Mindenki maga dönti el? Te döntöd el más helyett is? Egy bizottság dönti el, én pedig elfogadom? Egy politikai kurzus dönti el?

Szerinted ez nem minőségi írás:

Az eldugott félsziget

A feketeruhás fazonnal Johakimmal a szent városba mentünk. Azt mondta ez a legszebb város ezen a kontinensen, amit elsőre nem akartam elhinni, mert pont úgy nézett ki, mint Tarján.

Betértünk egy kocsmába, ahol elmondta a dolgokat. Van egy szindikátus, akik szörnyeket gyártanak titokban és az emberekre küldik őket, majd a saját harcosaikkal pénzért levadásztatják őket. A szindikátus neve: Roit Games volt. Elmondta, hogy ő is a szindikátus tagja, de elakarja őket pusztítani. Egy lázadás már kitört, mikor a harcosok fellázadtak ellenük. Jelenleg ők bujkálnak várva az alkalomra, hogy elpusztítsák a Roit games-t. A fickó elmondta, hogy segítségre van szükségük, valakire aki sikeresen vezetni fogja őket. És mivel nekem sikerült legyőznöm Ozt, a nagyvarázslót ezért rám gondolt. Kedvesen mosolyogtam, hogy rendben van, de magamban már arra gondoltam, hogy milyen jók lesznek a seregembe. Mondtam, hogy találkozni szeretnék a vezetőjükkel. A hegyre kell ehhez mennem, mivel ott vannak. Már megint a hegyre.... faszér van mindenki bázisa a rohadt hegyen gondoltam magamban.

Másnap elindultam a hegyre, igen ismét egy hegyre. Félúton megálltam enni, de meglepetésemre elfogyott a kolbász és a szalonnából is csak egy kevés maradt. Egy madárfészekből loptam pár tojást és csináltam magamnak szalonnás tojást. Nem tudom milyen madár volt az, de az a tojás nagyon megdolgozott valamiért, ha értitek hogy értem. xd Miután elintéztem a "nagy dolgot" megint útra keltem. Egy kanyonban jártam, ahol szembe jött velem egy férfi, aki egy retkes gömböt mutogatott nekem. Odamentem, de kár volt. Későn jöttem rá, hogy csak baitelt a gömbbel. Szörnyeteggé változott és nekem rontott. Legalábbb 3szor akkora volt, mint én. A kezei olyanok voltak, mint a csápok. Enyhén lila színe volt. Büdös volt. Elővettem a késem, de hiába. Az a lény gyorsabb volt, én hiába csapkodtam, nem tudtam eltalálni. Az egyik karját végül csak sikerült levágnom, de azonnal regenerálódott. A másik karjával olyat rám csapott, hogy a kanyon oldalába repültem és pont a gömb mellett estem le. A véres kezem rátettem, erre a gömb elkezdett rezonálni. Valami rejtélye volt a gömbnek. Időt kellett nyernem, hogy megfejtsem, így hát megpróbáltam érdeklődni a szörnyről magától a szörnytől. Elmondta, hogy ő már éve él itt és, hogy az őt levadászni akaró harcosokat eszi meg, szóval nagyon örül, hogy egy magamfajta íncsiklandó falat is oda került. Még egy kis idő kellett volna, de a szörny elindult felém. Gondoltam, hogy most vége az életemnek. De ekkor megjelent ő. Egy lány hatalmas kétélű karddal. Egyetlen mozdulatból 3 karját levágta a szörnynek. A lánynak sárgás kb váll alá érő bozontos haja volt, szemei ezüst színűek voltak. Ránézésre kb 171 cm volt és elég formás feneke és melle. Kicsit elbámultam és elkezdett merevedni, de gyorsan abbamaradt, mivel eszembe jutott a feladatom. Gondolkozz! Gondolkozz! Mérgelődtem magamban.

A lány elég jól tartotta magát a szörnnyel szemben. Volt egy furcsa képesség szerűsége, ami miatt úgy tűnt mintha klónokat hagyna maga után. Ez egy ideig sikeresen működött a szörny ellen, de előbb utóbb a szörny átszúrta az egész hasát neki. Nem volt már több időm. Nem hagyhattam sem őt, sem magamat meghalni. A gömböt földhöz vágtam és eltörött. Egy kristály és egy kis tündér jött elő belőle. A kis tündért Artúrnak hívták. Azt mondta, hogy ez a kristály az úgynevezett void, amit úgy tudsz használni, ha a szívedbe szúrsz. Nem volt mit tenni. Behunytam a szemem és a szívembe szúrtam a kristályt. Nem haltam meg. Egy látomást láttam, miszerint a void a szívem legmélyén elképzelt képességet engedi használni. Én mindig is hatalmas sebességet akartam, szóval egyértelmű volt a kapott képességem. A szörny éppen megszexelni készülte a lányt, de megakadályoztam. A szörny többé már nem volt képes eltalálni engem. Biztonságos távolságra vittem a lányt. Kölcsönvedtem a kardját. A szörny könyörgött, hogy ne öljem meg, mert tud nekem mesélni a szindikátusról, de nem hagyhattam életbe, szóval darabokra aprítottam. Ezután odamentem a lányhoz, hogy jól van-e?. Szinte az összes sebe elkezdett begyógyulni magától. Azt mondta, hogy köszöni a segítséget, erre azt feleltem, hogy inkább nekem kellene hálásnak lennem. Elmondtam, hogy engem Johakim küldött, hogy segítsek a lázadóknak a szindikátus leverésében.

-Értem.

Csak ennyit mondott. Elkezdtem faggatni őt, hogy mégis kicsoda és miért járkál errefele fekete páncélban egy hatalmas karddal a hátán. Elmesélte, a történetét. Az ő neve Mira volt, egy korábbi elit harcos a szindikátusból. Ő a lázadók vezére és a legerősebb közöttük.

Örültem magamban, hogy nem kellett sokáig keresnem őket. Megdícsértem a frankó technikáját amit a szörny ellen használt. Ő erre elpirult. Elmeséltem neki a küldetésem. Mire végeztem sikerült teljesen felgyógyulnia. Mondta, hogy kb 2 napi járásra van innen a főhadiszállásuk. El is indultunk. Megkérdeztem, hogy nem-e tudnának majd adni egy kardot, mikor a odaérünk, mert nekem jelenleg csak egy késem van, ami nem valami jó ilyen szörnyek ellen. A hegy felé vezető út viszonylag vidáman ment el. Elmesélte, hogy elősször akkor kezdett gyanakodni a szindikátusra, mikor az egyik szörny vadászat során a legjobb barátnőjét vélte felismerni a levadászandó szörnyben. Szerinte a már haszontalan embereket a Roit games szörnyekké alakítja, ez volt az elmélete akkoriban és később sajnos bizonyosságot is nyertek ezek a dolgok, ezért lázzadtak fel a szindikátus ellen. Elősször csak 8-an voltak, de sikerült az összes harcost maguk mellé állítani, de a szindikátus kivédte az első támadásukat, mert a vezetőjük nagyon inteligens és jó startéga . A neve pedig : Pako the black. Estefele megálltunk pihenni. Sikerült levadásznom egy nyulat, de mivel esett az eső, ezért nemvolt tűz, szóval nyersen kellett megennem. Ekkor megint sikerült egy jó kis gyomorrontást szereznem. Mikor az eső ellált levetkőztem és kiterigettem a ruhákat száradni. Mondtam Mirának, hogy ő is tegyen hasonlóan. Nem akart levetkőzni, mivel neki és minden harcosnak van egy csúnya vágás a hasánál és nem akarja, hogy lássam.

-Engem ugyan nem zavar. Bízz bennem!

Végül csak levette a ruháit. A vágás nem nézett ki annyira rosszul, mint gondoltam. Összebújva aludtunk a levelek alatt. Nagyon nagy önuralom kellett ahhoz , hogy ne dugja ki a fejét az egyszemű kopbra a gatyáűmból még véletlenül sem. Elaludtunk. A nagy önuralom nem tarott sokáig. Éjszaka felébredtem és muszáj volt zsibiznem egyett. Szerencsére nem vette észre a dolgot. Reggel lefürödtünk a patakban és tovább álltunk. Tovább sétáltunk és beszélgettünk. Kezdtem beleesni a lányba, de nem akartam közel kerülni nagyon hozzá mivel az eddigi összes lány rövid úton meghalt, aki közel került hozzám. Megérkeztünk a főhadiszállásra. Ott láttam a teljes sereget. Mind cuki lányok voltak. Azt hittem, hogy meghaltam és a paradicsomba kerültem. De nem! Ott mind az 57 harcos bemutatkozott. A nevüket természetesen nem tudtam megjegyezni szóval, a ruhájukba varratam egy-egy ismertető számot. Ebéd után taktikai ülést hívtam össze, hogy megbeszéljük a startégiát. A tervem az volt, hogy molotov koktélokat gyártunk és kifüstöljük a szindikátus embereit a kastélyukból. Ez mindenkinek tetszett. A terv elkészült. 1 hónap felkészülési idő volt. Ezt az időt egy végső technika kifejlesztésével és Mirával töltöttem. Feladtam az elvem miszerint nem kerülök közel hozzá. Az utolsó este még egy búcsú vacsorát tartottunk, mert mindenki tudta, hogy néhányan biztosan megfognak halni. A vacsora után Mirával felmentünk a szobájába. Elkezdtünk smárolni. Gyorsan lekerültek a ruhák és heves előjáték kezdődött. Mondta, hogy nem volt még senkivel előttem.

-Nem kell aggódni. Nekem már volt pár szeretőm.

Mondtam.

Megtörtént a dolog. Beléhatoltam mind a 16,7 cm-mel. Nagyon erotikus hangokat hallatott, látszott, hogy élvezi. Több pózban is csináltuk. Sajnos nem sikerült időben kihúznom a rudit, ezért véletlen benne mentem el.

-Ebből még nagy bajok lehetnek később még.

Gondoltam magamban. Aztán eszembe jutott, hogy "lépcsős balesetek" mindig történhetnek, ha úgy alakul.

Reggel mind az 58-an elindultunk a Roit games ellen. A terv részben sikeres volt. Sikerült a molotov koktélokkal előcsalni az ellenséget. Sajnos elbíztam magam. 3 elit harcos lépett előre, akik pillanatok alatt ártalmatlanná tették a lányokat. Mondjuk ők is egész aranyosnak tűntek. Az egyik előre lépett. Rövid haja és rövid elf fülei voltak, sötét bőre volt. Ellenem nem sikerült egyszer olyan könnyen győznie, szóval rákészült a titkos technikájára. Hirtelen elkezdte a földön enni az egyik molotov koktélos üveget és a homokot is. WTF??? Gondoltam magamban, hogy biztos fogykos szegény, ezért gyorsan megkell őt szabadítanom a szenvedésétől. Közel kerültem, mikor is egy vágást éreztem a vállamon és még egyett a jobb lábamnál. FRANCBA! Csak baitelt ezzel a fura dologgal. Megjelent mögöttem a másik 2 harcos is. Nem volt mit tennem, muszáj volt használnom a titkos technikámat. A titkos technikám lényege az volt, hogy a jobb karomba összpontosítom minden erőmet és gyorsaságomat. A technika neve : "quick sword overdrive" volt. A következő pillanatban a 3 ellenfélből semmi sem maradt. Ekkor megjelent a vezetőjük Pako the black. Azt mondta, hogy nem akar több vért ontani, szóval intézzük el másképpen. Azt tudni kell Pako the black-ről, hogy egy Kongói faluban született és ösztöndíjjal jött jogot tanulni erre a kontinensre, majd 3 év után elkezdett zenélésből megélni. Az eszét használva egyre feljebb jutott, míg nem a szindikátus vezére lett. Egy komoly ellenfél. És azt ajánlotta, hogy intézzük el ezt egy ének és tánc párbajban. Elfogadtam a kihívást. Heves csata kezdődött. Tudtam, hogy ez egy mindent eldöntő vérre menő csata lesz. Igen ez egy halálpárbaj. Azt mondta, hogy akar kezdeni.

El is kezdte az éneklést. Az "Add ide a didit című" számát adta elő, egy nagyon meggyőző tánc kiséretében. Mostmár megértettem, hogy ő nem az a ellenfél akit könnyen legyőzhetek. Összeszedtem minden ének és tánc tudásomat és elkezdtem énekelni az egyetlen dalt amit tudok fejből. Mégpedig Micheal Jackson-tól a Billie Jean-t.

Ehhez olyan táncot lenyomtam, hogy még Jackó is megirigyelne. Pake the black belehalt a szégyenbe, hogy kikapott tőlem, és ezzel a szindikátus felbomlott. Mindenki ujjongott. Mondtam, hogy azt szeretném, ha követnének engem és segítenének visszafoglalni Aincardot a gonosz démon úrtól. Mind beleegyeztek. Mira hozzám lépett és megcsókolt. Mondtam neki, hogyha ennek vége elviszem őt a saját világomba és megkérem a kezét. Ő igent mondott.

Másnap elindultunk Aincard felé. Az összekötő barlanghoz értünk. A barlang bejáratánál már vártak. Legalább 5000 druida volt. A vezetőjük előre lépett, s köszönetét fejezte ki Oz megöléséért, és aztmondta, hogyha sikerül legyőznöm őt egy harcban, akkor követni fognak engem. Elfogadtam a kihívást. Legalább kipróbálom rendesen a "quick sword overdrive"-ot.

A druida vezér nagyon gyors volt és sikerült kitérnie a csapásaim elől egy ideig. Okosan akartam legyőzni, szóval hagytam, hogy elbízza magát, s mikor a közelembe ért szembe köptem reflexből. A gyors ellenfélből nagyon gyorsan csapdába esett légy lett. Elismerte, hogy nyertem. Immáron az 107 elitkatonámmal és 5000 druida harcossal elég hadérőm volt, hogy lerohanjam a démonúr kastélyát és felszabadítsam Aincardot.