Hagyjam abba az írást?

Aki kérte fullba itt a fejezet végéig:

1.

Azt mondják a szívdobogás hang felerősödik veszély közelében, Jason Dame szíve azonban szokatlanul nyugodt volt.

Homok buckák voltak, amerre csak a szem állatott. Elvétve akadt pár fa vagy bokor, de nem ütött el nagyon az eddigi kopár sivárságtól, ahonnan érkezett.

Végig nézett magán Jason. Barna testhezálló ruhát, fekete köpeny és hosszú karimájú kalapot viselt. Finom vonású, szép arcán a nevető izmok összehúzódtak és elmosolyodott. Ellenségeim még nem tudják mibe keveredtek. - gondolta.

Fedezékéül egy követ választott, ami mögül most kihajolt és fejen lőtte mind a három fejvadászt, akiket utána küldtek. Ők vérbe fagyva összeestek és a harc véget ért.

A varázsló igazat mondott, amikor megkapta a képességeit az agya újra kalibrált. Gyorsabb volt, erősebb, pontosabb, és nem árthatott neki semmi. Ennek már négy éve és azóta járja a világot. Egyesek istennek, mások prófétának, megint mások kiválasztottnak gondolják. Ő sose javította ki őket, hagyta hagy rágódjanak rajta, hogy ki is ő valójában. Amíg nem ismerik nem tudják meg a gyengeségeit nem tudnak neki ártani.

Nevetés harsant fel, Jason nem értette honnan jött. Aztán lenézett, le az egyik haldoklóra. Utolsó cselekedetével, úgy hahotázott, mint aki elveszítette az eszét. Talán el is, végül is otthagyta a fél fejét az már nem nő vissza. Aztán elhallgatott. Mi volt ez? Mi ütött ma a világba? Aki halott az maradjon is halott.

Hirtelen pisztoly kakas kattant és Jason fegyvercsővel nézett szembe. Úgy gondolta ez érdekesen alakult, talán egy igazi párbaj fog kikeveredni ebből. Feltette a kezeit és végig nézett támadóján.

Kopaszra borotvált fején vágások voltak, és homlokán egy síró szem tetoválás. Bal szeméből hiányzott a pupilla és csak egy fehér folt látszott a helyén. Trikóba és egy egyszerű farmerbe öltözött.

– Az nem hat rajtam! – felelte hetykén Jason és rámutatott a pisztolyra.

Az ismeretlen férfi nem válaszolt csak egy leheletnyivel feljebb húzódott szája sarka.

– Állhatunk itt, mint két hülye, vagy elsütheted, hacsak nem vagy …

Jason nem tudta végig mondani, a fegyver elharsant és ő megbénulva térdelt le a földre levegő után kapkodva. A fejvadász elővett zsebéből két apró korongot, az egyiket Jason homlokára a másikat a sajátjára illesztette, és várt.

– Elég – kiáltott fel Jason. – Én egy isten vagyok nem fogom hagyni hogy …

Erős rántást érzett a feje körül és összeesett a földön. Leperget előtte élete. Apja felpofozza, kisfiú a sarokban sír, megmenti a bányába egy kislány életét a leomló kövektől, rátalál egy barlangra, találkozik a varázslóval. Aztán látása kitisztult és végre az idegen ember megszólal:

– Különös nemde? Kitudná őt bántani?

A szeme közé célzott ezúttal ereje nem védte meg. Semmi se akadályozta meg, hogy az történjen ami. Visító durranás, elviselhetetlen fájdalom, aztán semmi. Teljes sötétség.