Szerintetek Nicki Minaj milyen lehet emberileg?

Hasonló lehet, mint amilyennek látod. Persze nyilvánvaló, hogy ezek a sztárok a karrierjük során egyfajta szerepet játszanak, egy megkreált karakternek kell megfelelniük, és azt hiszem behavior managementnek hívják azt a csapatot, akik mindig utasítják a sztárt, hogy hogyan viselkedjenek és miket mondjanak ahhoz, hogy mindig a kitalált karakternek megfelelő hatást tudjon kelteni a sztár, és ne lépjen ki a szerepéből.

Ettől függetlenül biztosan hasonló lehet az alapszemélyisége is, hiszen valahogy tudnia kell azonosulni a szerepével ahhoz, hogy jól teljesítsen.

De ezt valamennyire meg is követeli a műfaj, nem? Kérdezem ezt úgy, hogy tényleg fogalmam sincs, nem szeretem a rapzenét. Csak ha logikusan belegondolok, itt van egy nő, aki jórészt azért népszerű, mert mutogatja a s.eggét és szexet imitál...ettől még lehet tehetséges, de biztos vagyok benne, hogy ha egy átlagos, lapos csaj lenne overálban, akkor negyed annyi ember se szeretné...

Evidens, hogy nem így nem lenne tőle hiteles, ha metafizikáról, vagy az élet apró örömeiről rappelne. Én amennyi rapzenét életemben hallottam, az mind egymás mocskolásásról és az önfényezésről szólt. Biztos van másmilyen is, de felületes ismeretekkel úgy jön le, hogy ez műfaji sajátosság.

Mivel csak én jegyeztem meg, hogy meztelenkedik, ezért feltételezem, nekem szántad a kommentedet.

Ezt a magyar felfogásos dolgot benézted. Az egyik, hogy csak félig vagyok magyar, német mentalitás szerint nevelkedtem. És ki kell hogy ábrándítsalak, de nyugaton is vannak jóízlésű emberek, akik el tudják különíteni a zenét a pornótól, illetve a pornót a meztelenségtől. A meztelenség művészi kifejezőeszköz, van köze a zenéhez. De ez nem az, ez csak pornó és igénytelen. Egyszerű vizuális elterelés. Nincs benne más üzenet, mint hogy Nicki Minaj "b#szható". Esetleg te látsz ebben valami komolyabbat is? Nem nemzeti identitás kérdése, hogy kinek mit jelent a művészet és hogy ki ennyire sérelmezi annak felhigítását olcsó, ösztönlényszerű, nőket eltárgyiasító attitűddel. Az, hogy a nyugati kultúrában egyre kevesebb lehetőség adatik a lázadásra, hát...én nem feltétlenül érzem pozitív dolognak. Annak ellenére, hogy sok esetben jobban tudok azonosulni a nyugati felfogással...az elbutítást és a dehumanizálást sosem fogom jó szemmel nézni, ha ettől visszamaradottnak számítok, akkor ám legyen.