Miért mondják a Deathcore, Metalcore stb. műfajokra hogy pózer műfaj?

Először is felesleges velük foglalkozni, a zene egy szubjektív dolog.(kíváncsi lennék mit szólnának Dupstephez, vagy éppen fúziós Jazz-hez, eleve a beskatulyázás hülyeség a részemről)

Másrészt mert ez nem az a tradicionális death vagy heavy metal, rengeteg elektromos zenei elem, effekt, olyan jellemzők amik nem feltétlen jellemzőek a klasszikusabb műfajokra.

Rengeteg ilyesféle banda nyitott a mainstream piacszerzésre, kvázi "eladták" magukat ezzel elméletileg az eredeti rock és metal szemléletével szembe mennek, így a beszűkültebb körökben valahogy nem lett elfogadott.

Bár hozzáteszem minden műfajban vannak jók és kevésbé jók, sőt pocsék előadók, ezért sem mérvadó sok esetben a műfaj.

Biztos ilyen trú metalosok.

Én a klasszikust pl nem nagyon szeretem,persze attól is függ,hogy melyik klasszikus bandáról van szó. Pl.a lágyabb Judas Priest félék max háttérzene,de a Pantera Testament félék jöhetnek.

Azokat meg azért pózerezik le,mert a metalcore-ban vannak clean vocalok,a deathcore-t meg a 15 éves emo kölykökkel azonosítják.

Amúgy az Infant amit írtál,azt így pont nem tudom hova tenni a gépi dobokkal. Mikor először hallottam őket jót szórakoztam rajta de azóta egy számukat se tudnám végighallgatni.

Nehéz téma. Mások nevében nem beszélek csak a sajátomban. A core műfajok nekem sem tartoznak a kedvenceim közé, de ezekből az alműfajokból is van pár banda, akiket szeretek. Szerintem szedjük külön a metalcoret és a deathcoret, mert mindkettővel más-más a probléma.

Nézzük először a metalcoret. A legnagyobb baj, hogy a metalcore teljesen azonosítva van a melodic metalcore szcénával. Olyan bandák tartoznak ide, mint az Asking Alexandria, Bullet for my Valentine, stb... Szóval kb azok a bandák amik először eszébe jutnak az embernek a metalcore szó hallatán. De a metalcorenak is van egy csomó fajtája. Az eredeti metalcore a 90-es években alakult ki (sokszor nevezték metallic hardcore-nak is), és ahogy a nevéből is sejtetődik ez a hardcore egy kicsit metálosított változata volt. Olyan bandákra gondolok, mint az Earth Crisis, Converge, Botch. Ha belehallgattok, ezek teljesen különböznek az Asking és társaitól. Szokás "true" metalcorenak is nevezni. Fogadok, hogy a konzervatívabb metálosoknak sem lenne nagy baja ezekkel a bandákkal, és akkor a metalcore nem lenne ennyire utált műfaj. Egyébként ez a metallic hardcore scene sosem nőtt nagyra, mindig is nagyon underground stílus volt. A mainstreambe a melodic metalcore bandák vitték bele, a 2000-es évek elején-közepén. Ahogy a nevében benne van ezek a bandák sokkal melódikusabbá tették a zenét, és elkezdték alkalmazni a tiszta éneket. A probléma szerintem itt van elásva. A tiszta énekkel alapvetően nincs semmi baj, viszont ezek a bandák sokszor annyira nyálasan, idegesítően csinálják, hogy engem is túl szoktak adagolni ezzel a nyáltengerrel. Továbbá ezek a bandák nagyon sokszor énekeltek szerelemről, szakításról, szóval ilyen tipikusan "nem metál" témákról, amik szintén nem segítettek a stílus pozitív megítélésén. De az is tovább rontott rajta, hogy ezt főleg fiatalok játszották fiataloknak, így az öregebb konzervatívabb embereknek már eleve nem volt szimpatikus. Ezt a jelenséget annyira nem értem, de hát ők tudják. Szerintem a kor a zenében nem kellene, hogy számítson. Egyébként még ami zavarhatta ezeket az embereket az az, hogy amikor a melodic metalcore betört a mainstreambe a csapból is ezek folytak egy jó pár évig. Szalagon jöttek ki az ugyanolyan metalcore bandák, és az embereknek egyre jobban elegük lett belőlük. Aztán amit én még személy szerint utálok, azok a breakdownok. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy lehet szeretni ezeket az unalmas minimál riffeket, főleg úgy hogy szinte minden egyes core banda használja ugyanazokat a breakdownokat.

Na de azt hiszem át is léphetünk a deathcorera. Itt már nem létezik a nyálas tiszta ének, szóval egy problémával kevesebb. Szerintem a deathcore egy kicsit elfogadottabb műfaj egyébként mint a metalcore. Az unalmas breakdownok itt is meg vannak, a fiatalok fiataloknak itt is működik, utálom hogy hiányoznak a gitárszólók, továbbá a legtöbb deathcore számomra konstans öncélú darálásnak tűnik csak, sokszor olyan szinten túljátszva a stúdióban, hogy elő se tudják adni élőben. Az Infant Annihilator szerintem például borzalom. Elindítom és már felidegesít, hogy hallatszik a dobon, hogy ezt ember nem képes eljátszani. Túl robotos, elveszik belőle a feel, amitől életre kelne a zene. És igen, azt hiszem ez a legnagyobb problémám a deathcoreral. A legtöbb számomra emiatt nem igazi. Érdekes egyébként, mert a legtöbb black és death metalban is sok a darálás, de ott nem lépik át a határt, még bőven emberi marad, és legalább el is tudják játszani élőben.

Amit az előző kommentelő írt szerintem hülyeség. A hardcore sosem volt mostoha műfaj. A 80-as években voltak ellentétek a metalos és a hardcore arcok között, de ez már rég megszűnt. Az is érdekes, hogy a grindcore sem tartozott soha az utált műfajok sorába.

Egyébként ami még hozzáad szerintem a metalcore és a deathcore rossz megítélésének az az, hogy mint mondtam ezeket főleg fiatalok hallgatják. És sokaknál ez csak egy időszak, amit előbb utóbb kinőnek. Ezzel szemben a legtöbb metálos ezt az egészet nem csak időszaknak, nem csak zenének tartja, hanem életstílusnak, ezért tartják pózernek azokat, akik 16 évesen megszeretik, 17 évesen meg már le is szarják. És nem tudom miért, de nagyobb eséllyel hagyják ott a metalt a core kedvelők, mint a többiek.

Engem amúgy az érdekelne, hogy azok akik coret hallgatnak miért mondják rögtön minden más metál műfajra azt hogy klasszikus? Ennyi erővel a metalcore is klasszikus, hisz mint mondtam a 90-es évek óta létezik. Az meg, hogy komplexebbek a core számok szerintem nettó hülyeség. Minden műfajban vannak egyszerűbb és bonyolultabb zenét játszó bandák, ezt így nem lehet kijelenteni. Továbbá a brutalitás mértéke nem egyenlő a minőség mértékével.

Most ebből lehet az jött le, hogy én mennyire utálom ezeket a műfajokat, de nem ez az igazság. Mint mondtam, nem a kedvencem, de van egy pár banda, amit szívesen hallgatok. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, nyitott vagyok a core bandákra is, csak ritkán tetszik meg egy-egy. Minden metal műfajban tudok azért valami értékelhetőt találni, lehet az power, black, heavy, sludge, doom, akármi. Na de akkor így a végén leírok pár core bandát, amiket én is szeretek: Darkest Hour, Parkway Drive, Converge, Earth Crisis, Bullet for my Valentine, Trivium, Shadow of Intent, Killswitch Engage, Hatebreed, Code Orange, Cro-Mags, After The Burial, Botch, Agnostic Front, Unearth, August Burns Red, Avenged Sevenfold (csak a korai albumok számítanak metalcorenak, tudom), Une Misere. Biztos van még pár amit kihagytam, de most ennyi jutott eszembe.

As I lay dyingot meg Architectset is oda lehet még nyomni :)

Amúgy én 20 vagyok és még mindig nem untam meg a core-t.

Nyilván nem az a napi betevőm,de olykor rám jön valami amikor ahhoz van kedvem.

Ha deathcore solot nem hallottál még,akkor ott a Thy art is murder :D

Az Infantot én se bírom..tiszta hülyeség. De hát itt is ahogy mindenhol,vannak jók meg rosszak.

Nekem a kedvenc core albumom talán az As blood runs black-Allegiance

A breakdownokat meg nem tudom hogy nem lehet szeretni.

Tök fun és egy kielégítő érzést ad, az a lelassult a tempó :-D

Meg úgy is lehet jó egy riff ha egyszerű,nem mindig a túlbonyolítás a jó.