Mi értelme a koncerteknek?

Mert a kedvenc zenéid mellé bulit és showműsort is kapsz, nem is beszélve arról, hogy az esetleges kedvenc előadóidat élőben láthatod, ha szerencséd van, még találkpzhatsz is velük.

Nyilván ha neked csak annyira van igényed, hogy otthon, egymagadban, a neked tetsző hangerőn meghallgasd a kedvenc számaid, akkor nem igazán neked való a koncert. De sokaknak sokkal nagyobb élmény az ilyesmi, mint szimplán meghallgatni az adott zeneszámokat felvételről.

"tény, és óhatatlan, hogy nem lehet egy koncerten 20 számot ugyanolyan *5 minőségben előadni egymás után"

Erről kérdezd meg Petrucci-t, szerintem tudna róla mesélni, hogy mégis lehet...

De nem ezért szeretünk koncertre járni, hanem a hozzá adott pluszért a mit nyújtanak.

Gesztusok, kommunikáció, hangerő stb.

Amúgy meg rossz koncerten vagy, ha szerinted playback a fele.

Lehetne ezt még tagolni, de szerintem szimplán nem neked való a koncertezés.

Nem vagyunk egyformák. Nekem meg "elvonási" tüneteim vannak ha havonta nem ugrók ki 1 jobb metalkoncertre, mert maga a csoda számomra minden ilyen eltöltött koncert és örök élmény.

#3.Azért ezzel nem feltétlen értek egyet, hogy van x jó koncertbanda és kész.

Vannak a kevésbé ismertek közül is profi zenészek, meglepődnél sok esetben.

(Nightwish-nál jobb koncertet adott pl. a Visions of Atlantis, vagy éppen az Arch Enemy-nél a Hypocrisy, ezek idei koncertek, nem garancia a név és sosem volt az )

Számomra az, hogy egy másik interpretációját hallhatom az adott zenének.

Mivel azonban én is utálok minden mást, amivel a koncertek járnak, ezért tökéletesen elvagyok jobb minőségű koncertfelvételek otthoni hallgatásával. Ami nem feltétlen egyszerű (a felvételeken is eléggé be tud kavarni a tömeg, vagy a tömeg igénytelensége miatt a zenészek beérik az alacsony színvonallal, vagy be kényszerülnek érni az alacsony színvonallal, mert úgyis elvesznének a részletek, stb), de legalább nem csengettem ki tízezreket egy olyan eseményre, ami után bosszúsan megyek haza.

Bocsánat, ha hosszú leszek, de előre látom, ezt a választ nem fogom tudni röviden megfogalmazni.

1. Nekem személy szerint a stúdió körülmények között felvett dal semmit sem ér, ha (minimum) ugyanazt a hangulatot az előadó nem tudja élőben visszaadni. Igen, előfordulhat, hogy egy-két hang nem úgy sikerül a koncerten, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de őszintén, nem érdekel. Ha benne van az előadó szíve-lelke, ha át tudom érezni minden egyes pillanatát, akkor belefér egy-két félresiklott hang is. Nem tudom, milyen előadók koncertjén voltál már, és mik a tapasztalataid, de ha egy olyan ember áll a színpadra, aki képes mindent profi szinten megvalósítani, az felejthetetlen élmény.

A másik dolog pedig, hogy a stúdióverzióban pont azok az apróságok vesznek el a "tökéletesítés" során, amik viszont sokat hozzátudnak tenni a dalhoz. Pl. ha egy énekest annyira megérint egy dal, hogy elcsuklik a hangja, miközben énekel, akkor tudod, hogy az a szöveg tényleg szívből jön, és nem csak sorolja egymás után a szavakat.

2. Én sem fenntartások nélkül szeretem valakinek a zenéjét, de ha már veszem a fáradtságot, hogy elmenjek egy előadó koncertjére, akkor az azt jelenti, hogy szeretem annyira, hogy a kevésbé "kedvenc" dalait is meghallgassam. Máskülönben, maradok otthon a Spotify lejátszási listámmal.

3. Őszintén, a látványelemek engem vajmi keveset érdekelnek. Nem amiatt megyek el egy koncertre, hanem az előadó miatt. Ha egy szál gitárral állna ki egy általam kedvelt énekes, ugyanúgy élvezném, mintha nagy parádéval lépne fel. A zene a lényeg, nem a látvány.

4. A tömegpszichózis nem feltétlenül rossz dolog. Igen, ha elmész egy koncertre, akkor nem Kata/Peti leszel a kisboltból, hanem "csak" egy rajongó a sok közül. És bár ijesztő, de egyben ez is a legszebb benne. A melletted álló ember lehet orvos, a másik meg munkanélküli... A kutyát sem érdekli, milyen státuszod van. Mindannyian ugyanazért az élményért mentetek oda, és ugyanannyira fogtok tombolni. A zene iránti szeretet összehoz titeket, és talán barátok is lesztek. Ez pedig csodálatos érzés.

Idén szeptemberben ott voltam az AWS emlékkoncerten a Budapest Parkban. Az például leírhatatlan érzés... Az a tömeg, ami ott volt, és az az energia, amit képviselt, nincsenek rá szavak. Aki ott volt, tudja.

Mindent összevetve, a koncertrejárás nem kötelező, és ha úgy érzed távol áll tőled ez a világ, akkor ne vegyél részt benne. Ezzel nincs semmi gond, nem vagyunk egyformák. De hidd el, ha te nem is látod (érzed) a koncertek valaki másnak nagyon sokat jelentenek.

Zenészként két alapvető dolgot tudok a fentiek mellé tenni. Egyrészt az élő zene nagyon személyes. Oké, nem szólal meg minden dal pont úgy, mint a lemezen, sőt élőben még izzadunk is, hibázunk, és én még kövérebb is vagyok, mint a képeken. :D De ott vagyunk, együtt mind a teremben. Ez nem feltétlenül tömegpszichózis, inkább közös, személyes élmény.

Ebből jön a második alapvetés, és ez fontosabb: az élő koncert igazi, valóságos zenei tapasztalás.

Stúdióban konkrétan mindent meg lehet csinálni tökéletesre. A mai hangfelvételek túlnyomó része egyszerűen hazugság, mert a végletekig ki van reszelve, javítva, pontosítva. Pont olyan, mint egy agyonfilterezett vagy photoshopolt fénykép. Szép, de hazug.

Maradva a fotós példánál: alkat kérdése, hogy ki mit szeret. Elnézegeti a szuperlányt a képen, vagy megismerkedik az igazival, aki talán kicsit ducibb, viszont valóságos, élő ember, akivel nevetni, sétálni, ölelkezni lehet. A valóság a hibákkal együtt tökéletes.

Persze nem baj, ha valakinek inkább a virtualizált zenei élmény kell. Az is lehet jó. De én a valós tapasztalásra szavazok, mert dimenzionális különbség van a kettő között.