Van valami köze az ember zenei ízlésének a temperamentumához?

ennek a kérdésnek mi köze az ezotériához?

mi van?

és honnan tudjuk hogy milyen vagy? hogy milyen a temperamentumod? mert azt nem írtad le...

Én szeretem a rockot(a dallamosabb, líraibb együtteseket, nem az őrjöngős torokhangon ordítósat), rám azt mondta egyszer valaki, hogy depressziós vagyok, azért hallgatom...Hát a depresszió, meg én, az három külön dolog

Szerintem ezek a zenék bonyolultak, és ami bonyolult abban kétség van, ami kiegyensúlyozatlanságot, amely szóban benne van, hogy nincs egység. Az egység harmónia, és minthogy egy az isten az egyszerű dolgok állnak legközelebb az isteni boldogsághoz. Az ilyen zenék inkább szórakoztatóak, ami szó arra utal, hogy szétszórttá tesz, ami ismét az egységet bontja, és a kettő már nem egység, ezért kétség, és félelmet szül. Félelemben pedig nem lehetsz valami boldog. Minél többet szórakozol annál messzebb kerülsz az egységtől. Mindazonáltal szórakozni jó dolog egy bizonyos határig, de tudni kell, hogy hol is van az a határ, mert a mennyiség a minőség rovására megy.

Maga az, hogy milyen zenét hallgatsz nem tükrözi az ember személyiségét, hiszen ugyan azt a zenét 1000 ember 1000 féle képen hallhatja. Pl. hallgatod a jó kis dub steppet és közben egy érzékeny lélek vagy, de hallgathatsz egy nagyon szép operát és közben sorozat gyilkos vagy.