Elképzelhető, hogy elérhetek egy egész normális ének hangot? (leírás)

A hang egy hangszer, így van. Viszont van, aki jobb hangszert kapott, van, aki kevésbé jót. Egyeseknek nagyobb hangterjedelmű a hangszere, másoké szűkebb ezen a téren, egyesek hangszere jól hangolható, másoké nem igazán. És egy szintig lehet pofozgatni, fejleszteni ezt a hangszert, illetve meg lehet tanulni használni, kihozni, ami benne van, de az egy szintig rész nagyon fontos.

Nagyon is van olyan, hogy hangi adottság és nagyon is megvannak ennek a korlátai. Ezt letagadni nem csak, hogy felesleges, de még káros is: a végén még valaki elhiszi, hogy bármeddig fejleszthető a hangja és hamis reményekbe ringatja magát.

@10: Ne égesd már magad. Annak, hogy a nyugati zene _jelenleg_ kiegyenlített hangolást használ, annak, hogy mekkora a kamara A hang, annak, hogy más kultúrák nem 12 részre osztják az oktávot, az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy az emberek hangja korlátlanul fejleszthető-e, vagy nagyon is egyéni, egyénfüggő korlátok közé van szorítva.

Sajnálom, ha esetleg személyes érintettség miatt gondolod úgy, pontosabban akarod úgy gondolni, hogy bárkiből bármi kihozható, de ez esetben sajnos fel kell ébredned. Ha meg nem ezért gondolod így, akkor nem is értem... teljesen értelemszerű és világos dolgot próbálsz tagadni.

@13:

Természetesen én sem tartom zeneelmélei kérdésnek a témát, olyannyira nem, hogy pont, hogy értetlenségemet fejeztem ki az előző hozzászóásomban, hogy te miért is hoztál fel zeneelméleti dolgokat. Most már világos, de nyitott kapukat döngetsz: senki nem vitatta, hogy az éneklés tanult dolog. Ha a "tehetség" szót "adottságra" fordítod, egyből értelmezhető lesz biológiailag is, miről beszélünk.

Kapásból az, hogy valakinek mekkora a lehetséges maximum hangterjedelme, anatómiai kérdés és egyéni anatómiai adottság. Ennek egy részét már te is beláttad, gondolom akkor azt is belátod, hogy nem csak nemi különbségek vannak, hanem egyéniek is.

Másrészt az, hogy mennyire képes valaki pontosan eltalálni a hangokat, függ a hallásától, ami legalább részben szervileg determinált. A hallás nagyban fejleszthető, de ráfordított időtől függetlenül léteznek egyéni különbségek, ezek pedig direktben befolyásolják az éneket is.

Harmadrészt pedig még ha kizárólag agyban dőlne is el az egész, ugyanott tartanánk: hatalmasak az egyéni különbségek. Van, aki az életben nem fogja úgy kiintegrálni a szinguláris magvú parciális integro-differenciálegyenleteket, mint valaki más "tehetségesebb" ember, akármennyit gyakorol, mert az agya nem áll rá. Valaki soha nem fog úgy festeni, mint más, "tehetségesebb" ember, mert nem ugyanúgy dolgozza fel és rakja össze a képi elemeket az agya. És valaki soha nem fog úgy énekelni, mint más, "tehetségesebb" ember, mert mint minden másnál, itt sem pöccre azonosan működik mindenki agya.

A te gondolatmenetedet követve bárkiből lehetne nemcsak Pavarotti, de Edward Witten is, ami viszonylag kevéssé felel meg a valóságnak.

Egyébként a "konstruktumoknak" kell idomulnia a körülöttünk megfigyelhető valósághoz, nem fordítva.

"Mégis mi állítja meg a fejlődést?"

Megpróbálom az egészet egyszerűbben és tömörebben elmagyarázni, ehhez pedig nagyon jó fogódzó ez a kérdésed. Sem a testi, sem a szellemi, agyi képességeink nem végtelenek. Az, hogy hol van ezeknek a vége, egyénileg különbözik. Ez a végsség állítja meg a fejlődést és az egyéni különbségek alapján beszélünk tehetségről, vagy annak hiányáról.

Remélem, így sikerült átláthatóbbá tenni az álláspontomat.

Valahol olvastam hogy az emberi hangterjedelem is gyakorolható, fejleszthető, ezáltal valamilyen szinten tágíthatóak a határok...persze egy bizonyos pontig, ami nem teljesen ugyanaz mindenkinél.

Sok dolog viszont valóban inkább szorgalom, gyakorlás eredménye, mintsem a tehetség "gyümölcse".

Az emberek nagyjából egyformán tehetségesek, ki ebben, ki abban jobb, de gyakorlással valóban rengeteget lehet fejleszteni szinte bármilyen téren, a lényeg hogy agyban eldöntsd hogy te azt nagyon akarod és megfogod csinálni.

@Waff: Persze, azt senki nem tagadta, hogy kb minden fejleszthető. A vita azon megy, hogy egy határig, vagy sem.

Hiába dönti el valaki, hogy márpedig ő nagy matematikus lesz, hiába tanul és gyakorol nagyon sokat, ha nincsenek meg hozzá az adottságai, soha nem fog tudni semmi komolyat lerakni az asztalra ezen a téren.

Hiaba határozza el valaki, hogy ő tornász olimpikon lesz, és edz, mint senki más, ha nincsenek meg az adottságai, komoly eredményt itt sem tud elérni.

Persze, matekban, meg lólengésben is összehasonlíthatatlanul jobb lehet, mint az az önmaga, aki nem gyakorolt, nem tanult, nem edzett, ez nem vitás. De egyéni adottságoknak megfelelően így is megvannak a nagyon jól meghatározott korlátai. Mindenkinek, minden téren. És nagyon-nagyon máshol vannak ezek a határok más-más embereknél.

"Hiába dönti el valaki, hogy márpedig ő nagy matematikus lesz, hiába tanul és gyakorol nagyon sokat, ha nincsenek meg hozzá az adottságai, soha nem fog tudni semmi komolyat lerakni az asztalra ezen a téren."

Ugye azt tudod, hogy az IQ is tanult? Csak nagyon kis mértékben öröklődik. Nézz utána az agyplaszticitás témakörének, és megérted, hogy miről beszélek. Még midig értelmezhetetlen a felső határ, amiről beszélsz. Tudsz mondani olyan esetet, amikor egyszerűen megállt az egyén énekfejlődése? Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy az agyban lennének felső határok, minél többet foglalkozik valaki egy adott területtel, annál finomabban hangolódik rá az agya.

Igen Mojjo, nyilván mindenki fizikai képességeinek, teljesítménynek megvannak a felsö határai és ez egyénként változó. Ezzel teljesen egyetértek.

Viszont érdekes felvetés, hogy az emberi agynak mennyire tágíthatóak a határai. Lehetséges vajon hogy az agyunk közel korlátlan mennyiségű információt tud tárolni és előhívni, megfelelő módszeres gyakorlással?

Lehetséges hogy az emberi agynak nincsenek felső határai? Vajon bármi megtanulható?

Szívesen olvasgatnék ilyen témában, ha tudtok linkelhettek :)