A metálheadek mikor kiáltották ki magukat a rockzene kizárólagos kritikusainak?

A múltkor pl egy hammerworld poszt alatt valami hülye pic$a akinek az fb profilján borítóképnek természetesen valami kutya által se ismert slam banda volt erre írta, hogy "pózer szar"

https://www.youtube.com/watch?v=a98LI-arNS4

Természetesen, mivel 6 milliós nézettsége van magától értetődik, hogy egy lagymatag szar...

Azért a csajnak igaza volt. Meghallgattam a számot, de tényleg nem tudom, hogy ezen most mi kéne hogy tetsszen. Semmi nem volt benne. Sokkal jobban vannak akár csak ebben a stílusban. (De úgy értve, hogy fényévekkel.)

A klip meg nonszensz. Csarnokba kerítéssel kutyákkal? És nem poénnak szánták az tuti.

lol, miért, és pl ennek a Gojira klipnek mi értelme van?

[link]

Esőkabátban zuhanyzik a kisgyerek nOnSzEnsZ

éS nEm PoÉNnAk SzÁntÁk aZ TuTi

Amúgy is, ki mondta, hogy kelljen, hogy tetsszen neked? Itt a keménységről és intenzitásról volt szó, a Jinjer pedig egyikből se szenved hiányt. Nem is véletlen, hogy ez az ukrán zenekar tökre szegényes marketinggel nemzetközi szinten is ilyen népszerű lett. Azért kíváncsi lennék pár zenekarra akik ebben a stílusban "FénYÉvEkKeL jObBaK" úgy, hogy a Jinjerben konkrétan 3-4 stílus keveredik. De nembaj, azért te tudsz jobbat, ügyes vagy meg kemény meg naon trve kvlt ug arc, akkor hallgasd azt.

A válasz 0%-ban hasznosnak tűnik.

Ember. Láttál te már életedben egy Tool klipet? Vagy úgy bármilyen klipet. Mert amennyi erővel te ezt a kritikának csúfolt valamit idehánytad bármibe bele lehetne kötni.

Az első választ azért tudtam le két rövid mondatban, mert nekem kicsit ilyen felszínes önigazoláshoz szükséges egyetértés kicsikarásnak érződött a kérdés, amiben én akkor sem szeretek asszisztálni, ha amúgy egyetértek az alapgondolattal. Viszont itt közben ahogy látom, teljesen megnyitották a kreténcsapot, szóval most egy kicsit mégis belemegyek a részletekbe...

Szerintem azzal nincsen semmi baj, ha valaki kritizál egy bandát/számot/albumot, nem csak hogy mindenkinek jogában áll kinyilatkoztatni a véleményét, szerintem a művészeti, meg kulturális témák igazán tartalmas megbeszéléséhez elengedhetetlen, hogy legyenek egymással teljesen ellentétes vélemények. A művészet értéke/minősége nyilván 100%-ig szubjektív, tehát technikailag nem létezik jó, meg rossz, de szerintem értelmes emberek közt maradva alapértelmezett, hogy ezt mindenki tudja, így amikor valaki azt mondja, hogy "ez sz#r", akkor azért szerintem egészséges esetben minimum implikálva van egy "szerintem/számomra", ha konkrétan ki nincs is mondva. Miért lesz valaki "hülye p#csa", mert nem tetszik neki egy szám? Amíg valaki nem csinál úgy, mintha az ő véleménye lenne a szentírás, nem tesz ilyen rohadt nagy általánosságokban beszélő kijelentéseket teljes műfajokról, meg zenei jellegekről/eszközökről, nem tesz tanúbizonyságot nettó műveletlenség melletti túlzott önbizalomról, nem tesz hívatlan személyeskedő megjegyzéseket a zenészekre, meg a rajongókra, illetve nem full primitív/arrogáns módon adja elő magát, addig felesleges felháborodni a véleményén.

Az a legnagyobb gond ebben a témában, hogy észrevételeim szerint, amikor emberek arról panaszkodnak, hogy "miért mondanak csúnyákat zenéről a gonosz nénik meg bácsik?", olyankor a legritkább esetekben az a bajuk, hogy valaki negatívan kritizál zenét - általában inkább az bántja őket, hogy olyan zenét ér kritika, amit ők szeretnek. Az itt eddig lement fantasztikus eszmecsere erre tökéletes példa. Amit a négyes válaszadó írt, az nyilván kb. egyáltalán nem konstruktív, és jelen kérdés kontextusában nettó offolás, viszont tőle kezdve minden vele szembemenő véleményből valamiért nem maradhatott ki az, hogy bele ne rúgnánk egyet-egyet a "trve kvlt blvck mvtvl"-ba. Itt kb. mindenki bűnös abban, amivel a másikat vádolja. Ha téged tényleg az zavar, hogy miért fikáznak emberek zenéket, akkor inkább hagyd ki a kaputelefonnal felvett kertislagos részt a mondókádból, mert pont az a gondolat az, amivel egyenlővé teszed magad azzal, amit elvileg sérelmezel. Sőt, ezen felül még asszociálsz egy viselkedésformát egy bizonyos zenei ízléssel, amire végképp semmi alapod.