Szerintetek a Meinl HCS cintányérok jók kezdésnek?

Nem. Kezdésnek sem.

Nem értelmezhető hangszerként.

A videóknak nem szabad hinni.

Annyi pénzért használt, de nem szétvert tányért vennék.

Ezekkel a HCS-sel és társaival hamar ráunnál a dobolásra.

Bármilyen hangszerről is van szó, a jó (drága) hangszereknek eleve olyan a hangzása, hogy öröm a játék rajta. Amelyik tányérnak (dobnak) nem jó a hangja, arra ösztönösen nem szívesen ütsz. Nem fog örömet okozni a gyakorlás, hamarabb találsz más elfoglaltságot, és nem tudod miért nincs kedved a hangszerhez ülni.

Én is így jártam annak idején, egy sz4r (olcsó) dobszerkóm volt, és gyakoroltam is rendesen. De valahogy a lábam nem volt jó, és hallottam én is. Aztán egy zenekarban a gitáros szólt, hogy annyira sz4rul szól az a lábdob, hogy szerinte ösztönösen nem játszom a lábdobon.

Na amikor vettem egy értelmezhető hangszert (Sonor Force 3000), annak annyira jól szólt a lábdobja, hogy onnantól két hónap múlva beindult a lábam, és kiderült, hogy ez volt az oka. Sokkal szívesebben ütöttem, és persze sokkal többet emiatt.

Sajnos az olcsó az tényleg nem is jó.

A cintányér meg különösen egy érzékeny pontja a dobolásnak, azt ugyanis nem lehet hangolni, viszont kialakul egy "lelki" kapcsolat a tányérral, szinte, mint a barátnőd, testvéred lenne. Nekem persze a hosszú évek alatt lett jó pár "barátnőm", ezek jó drágák, de örök darabok, muzikálisak, inspirálnak. Ja persze ezek már mind kézzel készített török tányérok,mint minden valamirevaló tányér. A Zildjian is amerikai török, de a Sabian is, ami kanadai török.

Dettó.

Semmi értelme.

Az olcsó kategóriák közül sztem a Stagg tányérok már jók.

Olyannyira, hogy a beütők rendesen elférnek a profi tányérjaim között.

Érdemes használtan keresgélni, úgy jóval olcsóbb.

A lényeg, hogy ne legyen repedt. Az sem baj, ha kopott a tányér, csak nem legyen fizikai baja.