Szerintetek normális, hogy nem tudok megelégedni az ilyen cuki vagy, olyan cuki vagy szintű társalgással egy (alakuló) párkapcsolatban?

Nekem egy párkapcsolatban szükségem van az intelligens beszélgetésre. Természetesen nem a római jogról, az euklidészi geometriáról vagy Newton törvényeiről akarok vitát nyitni, hanem azt szeretném, hogy a másik fél eltudja dönteni mit akar, rendelkezzen egyéni véleménnyel a dolgokról és ki tudja fejezni magát. Pl. ha megnézünk egy filmet, elmondja a gondolatait, meg tudja indokolni, ha valami nem tetszik és TUD beszélgetni akár arról is, milyen volt a napja.

Eddig ez csak egy emberrel jött össze, és nem tudom, hogy nekem túl nagyok az igényeim vagy normális a hozzáállásom a dologhoz. Egyszerűen falra mászok, amikor a másik nem tud semmit mondani, és én is azt érzem, hogy feleslegesen beszélnék ilyenkor. És igen, bár jól esik és nem húzódom el, de baromira bosszant, hogy előbb smárolok valakivel, minthogy rendesen megismerhettem volna. Tudom, erről én is tehetek, de ha meg nem teszem, akkor rögtön megy a sértődés a pasik részéről...

17/L