Hogyan tudnám végre megértetni vele, hogy vége?

Egy hete szakítottam a volt barátommal, mert sok megoldhatatlan probléma volt (a legrosszabb: kiszerettem belőle, arra meg nem tudok várni hónapokat egy nem valami jó kapcsolatban, hogy végre beleszeressek.), volt, ami megoldható, de mégis úgy látom, hogy ennek alapból nem úgy kellett volna történnie (például mindig én fizettem. Ez már ciki. A másik az, hogy ha találkoztunk valami haverjával, egyszerűen kiszedte a kezét az enyémből, és elfutott oda, ahol van a srác, én meg csak néztem, hogy mi van... Azt meg sem említem, hogy engem is ütött meg, sőt kistesómat is!!). Szóval szakítottam. Aztán írogatott, hogy megváltozik. Persze, persze, nem is válaszoltam rá. Később a sulim elé jött! Követett egy ideig, aztán megálltam, ő is, elkezdte nekem mondani, hogy neki milyen barátnője van. Mondom oké, jólvan. (Kicsit sem hatott meg. Amúgy valaki azt mondta neki, hogy nekem is van új barátom, de semmi komoly nem történt.) Aztán róla faggatott. Ekkor egyszerűen otthagytam, amiért elég ideges lett, és elviharzott. Azt lefelejtettem, hogy direkt vett energiaitalt magának, mert én mindig mondtam, hogy ne, mert elrontja a szervezetét, ráadásul még egy cigire is rágyújtott, mert tudja, hogy azt utálom. Máskor eljött a házamhoz visszaadni a dolgaim, amik nála voltak, kicsit húzta ott is dolgot, hogy írt-e nekem a pasim, meg hogy miért is adná oda nekem az én dolgaimat, de nem engedtem, visszakaptam a cuccokat, és végre eljuthattam odáig, hogy letiltom facebookról, mer o