Ez akkor részemről csak baráti szeretet?

Van egy srác, akivel 1 évvel ezelőtt ismerkedtem meg (neten keresztül). Nagyon jól el tudunk beszélgetni, nagyjából ugyanaz a jellem vagyunk. Mennek a komoly témák is, de többségében inkább hülyülni szoktunk. Mindenben támogatjuk a másikat, lelkizni is szoktunk nagyritkán...szóval eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Találkoztunk is már egyszer-kétszer. A beszélgetések ugyanolyanok voltak élőben, mint gépen keresztül.

De valamiért úgy vonzalmat nem érzek iránta és nem a külsőjével van baj (átlagos, ahogyan én is). De látom azt, hogy ő többen gondolkozik, mint egyszerű barátság és én nem tudom, hogy mit tegyek, ha a következő találkozásnál esetleg felhozná. Szeretném, ha megmaradna köztünk ez a szorosnak mondható kapcsolat.

Félek attól, hogyha őt visszautasítom nem fogok találni még egy ilyen srácot. Mert igazából kb. ilyen fiút képzeltem el magamnak, de nincs meg az az érzés, hogy ő kell nekem. Még nem voltam szerelmes, szóval nem tudom milyen, de tuti nem ilyesmi érzés.

Lehet az a gond, hogy nem töltöttünk elég időt élőben együtt?

Mellesleg egy kicsit messze is lakunk egymástól: ~180 km. A távkapcsolat nincs nagyon ínyemre, mert nem hiszem hosszútávú tudna lenni.

Én 17(L), ő pedig 18 éves.

Egy kicsit hosszú lett, meg uncsi is, de ti mit tennétek a helyemben? Ezek alapján csak barátilag szeretem, nem? (Tudom hülye kérdés, de kellene egy külsős vélemény is erről az egészről.)