Miért érzem azt, hogy nincs szükségem lánybarátokra?

Világ életemben utáltak a lányok, mert szép vagyok, és ebből kifolyólag mindig a fiúkkal barátkoztam. Velük sokkal könnyebb, nem hisztiznek, nem problémáznak, és ha mégis durci van akkor fél perc múlva el is felejtjük, mert túlságosan bírjuk egymást.

Most van egy lány, aki osztálytársam volt (átment másik osztályba) és nyáron nem is találkoztunk. Mindig szervezne ilyen kajás, zabálós programokat, meg ilyen csajos mozi olyan beszélgetés.. (Állandóan azt kell hallgatnom, hogy ez milyen szexi színész, az a srác milyen jól néz ki, miért nem mondok el neki MINDENT, de tényleg minden részletet az életemből..) Tök aranyos meg minden, de én ezt nem akarom heti rendszerességgel! Sok más dolgom is van, alig van így is szabadidőm.. Mindig lemondom a találkozókat, ami tudom, nem fair, de nem tudok mit csinálni.

Amikor összebarátkoztunk, csomó mindent megszerettetett velem, amit idáig utáltam, és megutáltatott velem, amit szerettem (pl legjobb fiú barátom, de nem utáltam, csak elhidegült a kapcsolatunk..)

Most, hogy meg nem látjuk egymást minden nap, végképp nem hiányolom a lányt. A sráccal megint "bff"-ek vagyunk, nem érdekel mások mit gondolnak arról hogy szinte csak fiúkkal vagyok. Sokkal normálisabbak, és velük mindig nevetek. A lányokkal, meg csak a probléma van. Nem is értem, hogy a fiúk/férfiak hogy bírnak a mai lányokkal/nőkkel..

Baj, hogy ezt így gondolom?

A lényeg, ami miatt kiírtam a kérdést, hogy most a lány megsértődött (többször) mert ugye lemondom a találkozókat. ÉS most szerveztünk egy meglepi bulit egyik barátomnak. Erre elmentem, de a lánnyal nem.

Nem tudom mit tegyek, kibéküljek vele (márha egyáltalán megbocsát) vagy hagyjam? De nem akarom, hogy utáljon ő is..