Ciki, hogy közel 17 évesen nem voltam szerelmes, és se randi, se csók, se szex, konkrétan semmi ilyesmim nem volt?

Sziasztok!

Röviden és tömören:

A kérdésemben felsoroltak egyikét sem csináltam és tapasztaltam. A mostani osztálytársaim szerint is fura, viszont előzőekkel ellentétben nem tartanak űrlénynek és gondolják cikinek. Az önértékelésem elég alacsony, de még így is azt mondom, hogy nem vagyok bányarém - ha esetleg valaki jönne ezzel. Az előző és a mostani osztályomban is úgy volt/van, hogy szerelem, szex, randi, buli, ivás, cigi, nagy szavak és stb. Én meg vagyok a nem hülye, mert megvan a véleményem és elképzelésem, de tapasztalatom semennyi. Ezért aztán elgondolkodtam, hogy normális vagyok, vagy gyári hibás?

Egyáltalán lesz valaha, hogy összejövök valakivel, miközben zárkózott vagyok, kevés barátom van és utálok bulizni? Pontosabban nekem a buli más tartalmat jelent mint a táncolás, liter szám ivászat, posztolni face-re és kavarni a fiúkkal, hogy elhitessek velük bármit.

Apám szerint majd eljön ennek is az ideje... De akkor is, engem zavar. Mármint nem az, hogy szűz és szingli vagyok, hanem az a része, hogy tényleg földönkívülinek érzem magam amiatt, hogy senki nem tetszett soha, miközben már általánosban 5. osztályban is téma volt hogy Xy milyen cuki, helyes, vagy az utcán egy idegen, én meg fapofával kérdezem, hogy mi a helyes rajta... Amikor néhány hónaponként (vagy fél évente) megyek látogatóba az általános isimbe mert kiír az orvos, a nem hivatalos pótanyaszerűségem ott dolgozik, és mindig kérdezi mi van a fiúkkal. Egyre kínosabbnak érezem. A leszbikus legjobb barátnőm is meséli, hogy látott egy szép csajt, megtetszett neki valaki.

Nem viszem túlzásba de belül eléggé romantikus vagyok már kiskorom óta. Már óvodás koromban elképzeltem sorban az életemet. Randi középiskolában, utána munka, eljegyez, esküvő, gyerekek, gyerekek felnőnek, mi megöregszünk aztán a férjem előbb meghal és kapom az özvegyi nyugdíjat, vagy ő kapja mert én halok meg. Ezek persze mára megváltoztak, főleg a házassággal kapcsolatban ami nekem csak özvegyi nyugdíjat és egy papírt jelent. A lényeg, hogy ezek a szép dolgok közül úgy néz ki semmi nem jön össze és szerelem nélkülien öregedek meg és kerülök idősek otthonába, hacsak nem itthon ér el a vég.