Hányan gondolkodnak még így a lányokról?

Már régóta leakartam írni amit érzek a lányokkal kapcsolatban (nem az elkényeztetett lányokra gondolok, hanem a normálisakra). Szóval amikor sétálok az utcán és meglátok egy fiatal, szép arcú, mosolygós, aranyosnak tűnő, lányt, akkor belülről olyan szomorú, viszont hálás érzés fog el, és ha egymásra pillantunk a szembe jövő lánnyal, akkor pedig olyan érzés kap el, hogy az megfogalmazhatatlan. Mintha sírni akarnék örömömben, olyat érzek, hogy milyen jó, hogy őket adta nekünk az Isten, mert ők tényleg kincset érnek... és ettől majdnem bekönnyezek. Amiért szomorú vagyok, az pedig az, hogy szerintem nem azt érdemlik a lányok, hogy ne figyelmen kívül hagyják őket, hanem igenis törődni kell velük, érezzék azt, hogy ők valódi kincsek nekünk ebben a világban. Manapság kezd eltűnni a tisztelet, a törődés, és a becsület a mai fiúkból (tisztelet a kivételnek), és sajnálom azokat a lányokat, akik ettől magányosak és nem kapják meg ezt. Tehát, hogy mi sokan fiúk észre sem vesszük, hogy milyen nagy ajándék van az életben a számunkra, és hogy őket meg kell becsülnünk, és ők a lányok. Tőlük szebb ajándékot nem is kaphatunk. Hálásnak kell lennünk, hogy ilyen gyönyörű teremtményeket adott nekünk a mindenható. Tehát becsüljük meg őket, mert ők nem vágynak semmi másra, minthogy szeressék, tiszteljék és becsüljék őket! Amit mi fiúk kaphatunk az életben, az a legszebb kincs, egy lány szíve. A mi célunk az legyen, hogy megvédjük őket a bajban, és ha segítségre van szükségük, akkor legyünk ott nekik, és tudjanak róla, hogy ránk mindig számíthatnak, bízhatnak bennünk. Őszintén szólva, nem értem azokat a férfiakat, akik képesek megütni, megalázni, megsérteni egy nőt, még ha rossz dolgot is tett, akkor sem szabadna megfenyegetni, szerintem ez egy alap, hogy nem bántjuk őket, az meg főleg, hogyha valaki megtámadja őket, akkor megvédjük. Nincs is jobb érzés attól, amikor ott áll egy gyönyörű lány veled szemben, és látod ahogy rád néz az elbűvölő két szép szemével, és rád mosolyog. Ez leírhatatlan, ezt érezni kell. Sokat álmodozok ilyenekről. Szerintem ez maga a paradicsom, ez az az érzés, ami többet ér minden másnál, és örökre érezném ezt. Vagy amikor gyöngéden átkarolod, magadhoz öleled, lágyan megérinted a kezét, mindezt szavak nélkül, és őszintén, szívből. Nekem az okozna leginkább örömet, ha látnám, hogy a lány boldog ettől, mert ha Ő boldog, akkor én is az leszek tőle. Tudom, hogy kissé nyálasan fogalmaztam, és lehet, hogy vajszívű vagyok, de szerintem ez így igaz. Srácok, hányan gondolkodtok hasonlóan erről? Kíváncsi lennék a lányok véleményére is. :) Ennyit szerettem volna még a kérdés mellé kiírni, köszönöm ha végigolvastátok! Remélem azért vannak ilyen fiúk még akik ezzel így vannak.

Egy 16 éves fiú.