Miért gondolkodnak így a magányos férfiak a hívő lányokról/nőkről?

Minden fajta lánynál próbálkozunk!

"jóval nehezebb egy keresztény lány szívét elnyerni, mintsem egy világiét."

A szív szót cseréld ki a punci szóra.

Utolsó,nagyon bírom ezt a logikát,már többször olvastam,hogy aki keresztény hívő,az akkor automatikusan mindent az égadta világon elhisz.

A kérdésre: megmondom őszintén,én a legnaivabb akkor voltam,amikor nem voltam keresztény,mert akkor még nem igazán volt elképzelésem róla,hogy milyen lehetne az én ideális párom,úgyhogy csak ingáztam. Volt minden, anyuci kisfiától kezdve a " mustár nadrágos" pávagyerekig. Most hívőként ugyan már van férjem,de ha nem lenne és párt keresnék,akkor nagyon megválogatnám (félre ne értsetek,nem azért,mert a fellegekben vannak valahol az igényeim,hanem azért,mert túl sok időt pazaroltam már arra,hogy menthetetlen kapcsolatokat próbáltam helyrehozni és hát van jobb hobbim is annál,hogy állandóan csalódjak,mikor rájövök,mennyire nem illünk össze a kiszemeltemmel).