Miért van az, hogy a tökéletes emberrel vagyok együtt de nem kell?

Együtt vagyok vele de egyszerüen nem tudok szeretni. Szeretni annyira nem tudok, hogy az amúgy kedves szüleimet se tudom szeretni és bánaton kívül más érzés sosincs bennem. Ő tökéletes, kedves, tényleg szeret, jót tudok vele beszélni de nem kell mert külsőre és belsőre nem az én izlésem de főleg külsőre. Barátként tök jól elvoltam vele de ő meg mindig többet szeretett volna barátságnál. Én belementem mert különben elveszítettem volna és amit írok neki azok számomra csak üres szavak. Még mindig a szerelmet "keresem" és ha elgondolkozok, hogy kivel képzelném el a jövőmet ő az utolsók között lenne. Nem tudom mit tegyek, hogy megszeressem