Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Baj, hogyha túl sok figyelemre vágyok a barátom részéről?
Háttérinfók: kb 2 és fél hónapja vagyunk együtt, első éves gimisek, és osztálytársak is egyben.
A lényeg annyi, hogy úgy érzem, nem szeret/csak teher vagyok neki. Minden szünetben a haverjaival lóg, mosdóba mennek, stb, órán pedig szintén a haverjaival a hátsó padban telefonoznik, méha ha nem a haverjaival lóg szünetben, akkor a telefonját nyomkodja. Iskolán kívül viszont törődik velem, mert csak ketten vagyunk, kivéve, ha egy ismerős arc szembejön, mert akkor előszeretettel áll le vele beszélgetni, az nem is zavarja, ha én közben poénból/,,cukiságból'' elbújok előle, észre sem veszi olyankor... a lényeg, hogy mivel nemmessze lakik a sulitól, biciklivel jár be, és így suli után mindig megállunk egy bizonyos fekvőrendőrnél, hogy ugrasson párat, utána tovább megyünk az ún. cuddle-place-ünkre, ahol összebújva nézzük a ájat. Néha, ha elmarad egy-két utolsó óra, azt szintén együtt töltjük, de akkor inkább biciklizik és trükközget, és a 2 órából kb 20 percet töltünk együtt összebújva.. em szeretném megfosztani sem a haverjaitól, sem a biciklijétől ( Downhillezik, úgyhogy tisztában vagyok vele, hogy a bicikli az élete), tehát egyszóval a szabadságától, de mégis szeretném, ha több időt töltene vele... de mivel ugye nem szeretném ilyen tipikusan ,,mindentől és mindenkitől elzárni" / kisajátítani. így nem merem elmondani neki ezt... annak reményében írom ezt ide ki, hogy hátha itt vannak még hozzám hasonló helyzetet átélők, és ők hátha tudnak nekem segíteni.... vagy talán mélyen legbelül abban reménykedek, hogy megtalálja ezt a kérdést, és felismeri, de ettől rettegek is egyben... na mindegy, a tanácsokat/válaszokat előre is nagyon szépen köszönöm! 💖
A szünetekhez még annyit, hogy ha a folyosón összefutunk, egy ölelésre megáll, és ha látja, hogy szomorú vagyok, megkérdezi, hogy mi a baj, de a tipikus ,,semmi, csak fáradt vagyok" válasszal le van tudva. Még egy dolog, hogy az épületen belül nekem van egy búvóhelyem, amit csak neki és a barátnőmnek mutattam meg, és én minden szünetben oda lemegyek, tehát csak úgy random ,,eltűnök", de úgy, hogy még visszanézek rá, hátha észreveszi, és találkozik a tekintetünk, de nem.. (és amúgy tudja, hogy ha keres, ott kell keresnie, de nem keres, mint kiderült..)
Órákon is mindi egyedül ülök, mikor kezdődik az óra, reménykedve nézek rá, hogy ,,Na, hátha most mellém fog leülni erre az órára".. de nem. Egyszer volt, hogy énekórára sikerült egymás mellé ülnünk, de akkor is ott voltak a haverjai a másik oldalán, és velük hülyéskedte végig az órát.
Szerintetek szimplán én vágyok túl sokra, vagy ez így tényleg nincs rendjén..? :c
válasza:Még nagyon gyerek szemmel nézel erre, a korosztályodhoz képest is. Minden bántás nélkül, ezt az elbújós viselkedést kb. 7-8 éves korig kinövi az ember, mert nagyjából ez a szint. A gondolataidat pedig nem fogja kitalálni senki; direkt megkérdezi hogy rosszul érzed-e magad, mert látja hogy furán viselkedsz, de arra se mondasz neki semmit. Nem pillantgatni kell rá az osztályban sem, hanem mondani hogy szeretnéd ha melléd ülne, de normális hogy nem csak veled fog foglalkozni, hanem elvan a haverjaival.
Hogy a kapcsolatotok leírás alapján nem valami hatalmas, az megint a korból jön, még nagyon tapasztalatlanok vagytok.
Úgy tudsz dolgokon javítani, hogy mersz róluk beszélni a másikkal és aztán közösen tesztek érte. Nem a haverjaitól akarod elszakítani, hanem több olyan időt együtt tölteni, ami tényleg rólatok szól, nem csak ott vagy mint egy zsák krumpli.
Kezdésnek elengedném hogy bringázás közben ott legyél, hadd csinálja egyedül. Vagy max. úgy, hogy elviseled hogy nem rád fog figyelni (ez nem ment eddig se), de lehet olyat is hogy jóval ritkábban mész vele. Ehelyett megbeszélhetnétek előre a programokat a héten, amik nagyjából fixek és az is, hogy akkor viszont egymásra figyeltek. Mindezt úgy belőve, hogy jusson idő a haverjaira, tanulni, a hobbijára is (ugyanígy nálad is), stb. és valamit neked is érdemes lenne találni, amivel lekötöd, kiéled magad, önbizalmat szerzel. Szedd össze mik érdekelnek és kezdj el valamit, túlságosan függesz a barátodtól.
Szintén nem segít hogy ennyire elszakadsz az emberektől és befelé fordulsz, közben elég erősen figyelemhiányos vagy. Barátnőid, barátaid nincsenek? Nem csak neki lehetnek haverjai, neked is lehet társaság akivel jól érzed magad, eljárkáltok, akikkel feltöltődsz és általuk akár új embereket tudsz megismerni. Nem jó, hogy ennyire begubózol, később még nehezebb lesz kijönni belőle - most ott a suli, bárkihez szólhatsz, bárkivel haverkodhatsz, vannak közös témák és sokkal könnyebb találni szimpatikus embereket, akikkel lógni tudsz.
Röviden: légy türelmesebb, beszélj vele arról amiket szeretnél, próbálj kevésbé függeni tőle, találj saját barátokat, haverokat és olyan hobbikat, amik téged érdekelnek.
válasza:Nem feltétlenül rossz, amit csinál. Valószínüleg nagyon hamar megunnátok egymást, ha állandóan együtt lennétek a szünetekben. Viszont az iskola utáni dolgokat én sem teljesen értem értem.
Akkor is hasonlóan viselkedik, ha a sulitól teljesen függetlenül (pl. hétvégén) találkoztok?
válasza:De ha baj van egy kapcsolatban ne bújj el te leáyn! Beszéljétek meg, biztosan lesz valami megoldás. Egyébként 7. Vagy 9.osztály? Nagyon nagy különbség.
16F
válasza: válasza:Valóban egy kicsit kevésnek tűnik a figyelme, de mindenképpen beszélj vele erről. Mondd el neki, hogy ez így kevés neked. Nem gondolatolvasó, ha azt mondod nincs semmi baj, akkor mégis honnan tudná, hogy te így érzel?
Legyen a haverjaival, de te is barátkozz másokkal.
Nekem inkább az a fura, hogy ha nem a haverjaival van, akkor telefonozik, és nem veled beszélget.
Az is kérdés, mennyit vagytok sulin kívül kettesben. Hétvégén, iskola után? Elmentek valahova? Kávézni, sétálni?
Igazából az a baj, hogy nem vagyok az a nyitott típus, van nekem is kb 5 barátom, de nekik vannak legjobb barátaik akikkel lógjanak, néha n is odamegyek hozzájuk egy ölelésért, viszont hosszú távon másoknak is csak zavaró tényező vagyok... mai nap folyamán már az egyik barátnőmet félrehívtam, neki is elmondtam mindent, és a vállán sírtam, de mikor a barátom kérdezi meg, hogy miért sírtam, mert nyilván mindenki elmondta neki, aki látta, nem tudtam neki elmondani, mert nem tudom, hogy reagálna rá... és nem, iskola után/hétvégén sem tudunk elmenni sehova, csak az az iskola utáni negyed óránk van, amit az anyukája enged, viszont neki a családi háttere miatt az anyukája nem engedi neki, hogy sokat elmászkáljon otthonról, hiszen ,,úgyis elég nekünk az az idő, amit iskolában együtt töltünk''... leszámítva azt, hogy kb sosem vagyunk együtt..
Viszont most a válaszaitokat elolvasva nagyon hálás vagyok, és igyekszem változtatni, és remélem, hogy jobbak lesznek a dolgok. Ha mindn jól megy, és sikerül összeszednem a szavaim, holnap megpróbálok vele beszélni, nagyon szépen köszönöm mindenkinek a segítséget! 😊💖
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!