Van bármiféle megoldás erre a problémára? Nem akarok tovább szenvedni, főleg nélküle...

Első kapcsolatom is megéltem nagy nehezen, de szakított velem. Részleteket csak privátba fejtenék erről a témáról.

Soha nem szoktam ilyesmit kiírni ide, de most sehogy nem megy. A barátaim is lényegében teljesen elkoptak az életemből.

Összességében teljesen egy húron pendültünk és a viselkedése és szóban elmondott gondolatai is azt erősítették meg, hogy számára is különleges a kapcsolatunk. Életem legszebb majdnem születésnapi ajándéka volt Ő, az hogy megismerhettem és vele lehettem de nemrég vége szakadt.

Érzem hogy soha az életben nem leszek olyan jól meg senkivel, mint vele, és soha nem fogok mást úgy szeretni mint ahogyan Őt. Mellette végre boldognak érezhettem magam. Betegesen hiányzik az egész személyisége és minden mozzanata, gesztusa, ölelése és mindene. Nem akarok nélküle élni, de nem tudom hogy vissza-e lehetne csinálni bármit is. Pont ezért szeretnék érdeklődni ezzel kapcsolatban, és privátban kifejteni hogy mit lehetne tenni, hogyan tovább... Pláne akik már tapasztaltak vagy láttak hasonlót, vagy csak esetleg jobban átlátják a helyzetet.

Tudom, azt mondják jobb elereszteni és elengedni a másikat, de több okból kifolyólag van egy minimális remény arra, hogy ez visszafordulhat még jobb irányba.

18 után vagyunk már mindketten, és nem egyfajta kamasz fellángolásról lenne szó

Legalábbis részemről messze nem az...