Lefeküdni a pároddal VS várni a házasságig?

Én semmiképp sem várnék házasságig. Most meg már nincs is visszaút, szóval nincs sok értelme ezt a lehetőséget fontolgatnom... :D

Számomra sem a házasság, sem az első alkalom nem bír akkora jelentősséggel, mint egyeseknek. Ez nem azt jelenti, hogy nem válogatom meg, kivel vagyok együtt, igenis fontos, hogy az első alkalommal (sőt, az összes többinél is) valaki olyannal legyek együtt, akivel kölcsönösen tiszteljük, szeretjük egymást, akivel gond nélkül tudok beszélni az érzéseimről. És hogy úgy történjen meg az első alkalom, hogy készen állok rá. Ugyanakkor számomra a szüzességem sosem volt valami "érték", amire vigyáznom kell, pl házasságig. Ha találkozom valaki olyasvalakivel, akire igazak a fenti állítások (és találkoztam is), akkor nem látom akadályát az együttlétnek.

Véleményem szerint a fizikai együttlétre ugyanolyan szükség van, mint arra, hogy ismerjük a másikat, és a belső értékeket becsüljük. A szexuális élet aktív szerepet játszik egy párkapcsolatban, akárcsak az olyan gesztusok, mint az ölelés, csók, stb... (például egy kutatás igazolja, hogy azok a párok, akik többször is csókolóznak egy nap, boldogabbak). Erre szükség van. Nem állhat egy kapcsolat csak a szeretkezésből, de ugyanakkor nem is hanyagolható.

Ugyanakkor, arra kitérnék, hogy egy minimális várakozás semmiképp sem elvetendő ötlet. Szépen fokozatosan kiismerni a másikat sokkal előnyösebb, mint rögtön beleugrani a dolgok közepébe.

Plusz 17 éves vagyok, tomboló hormonokkal. Ez önmagában is egy indok az önmegtartóztatás elvetésére.

És, ami leginkább meggyőzött arról, hogy nem jó ötlet az önmegtartóztatás, az az, hogy milyenek is az első alkalmak. Az ember zavarban van, tapasztalatlan még, nincs tisztában azzal, mi esik jól a másiknak, mi nem. És arról nem is beszéltünk, hogy a nők nagy részének fáj az első alkalom. Mindez semmiképp egy olyan dolog, amit én szívesen megélnék azon az estén.

Számomra ez a szokás igazából nem más, mint egy ősrégi sztereotípia manifesztációja. Mintha az embert (főleg a nőket, mert a szüziesség kérdése leginkább a nőket érinti, ezt gondolom nem kell bizonygatnom) ez határozná meg. Mintha a nő akkor lenne értékes és erkölcsös, ha szűz. Remek példa erre, hogy míg a nőket elítélik, ha több, egyéjszakás partnerük van, a férfiakat ezért dicsőítik (remélem, megbocsátható az általánosítás, de sztereotípiákról így a legkönnyebb beszélni). Elég konzervatív hozzáállás, engem, mint feministát, különösen zavar.

Persze mindenkinek szíve joga erről dönteni, senkit nem ítélek el ezért. Csak nem értem, de az más kérdés.

17/L