Hogy beszéljük meg ezt?

A barátommal majdnem másfél évig voltunk együtt.

Az eleje szép volt, boldogok voltunk együtt, viszont kb fél év után egyre több gonddal néztünk szembe. Megpróbáltuk helyrehozni, nem sikerült, ezért szakítottunk. Kezdjük ott, hogy távkapcsolatban voltunk, a hétvégéket töltöttük együtt, mert az ország 2 szélén laktunk.

Több sebből vérzett a dolog, mert én túl ragaszkodó voltam, nem hagytam neki elég teret, annyit amennyire szüksége lett volna, és sokszor túlagyaltam mindent. Emiatt is csomószor veszekedtünk. Ami még hiba volt az az, hogy nem beszéltünk eleget. Ha volt valamelyikőnknek egy problémája, volt hogy nem oldottuk meg azonnal, csak felgyűltek ezek.

Ez 1 hónapja volt.

Nem váltunk el rosszul, feljött hozzám, megbeszéltünk igazából mindent nagyon alaposan. Abban állapodtunk meg, hogy mindketten magunkba nézünk, magunkra koncentrálunk, nem beszélünk, decemberben pedig felkeressük egymást, és megbeszéljük hogy ki mire jutott. Ez mindjárt itt van, nem tudom hogy én írjak e neki, vagy várjam meg amég Ő keres.

Csomó dologra nem kaptam választ, nyilván ezt a fejezetet lezártuk, de nem tudom hogy Ő újra akarná e próbálni úgy, hogy mindketten tudjuk hogy mikkel voltak bajok.

Én sem tudom még hogy mit szeretnék. Nyilván még hiányzik, de nem tudom hogy tovább akarnék e lépni, vagy pedig megpróbálni megint.

Ez volt mindkettőnknek az első komoly kapcsolata, szóval én nagyon tanácstalan vagyok.

Szerintetek hogy kéne erről beszélni? Nem tudom hogy mit mondhatnék neki.

A kapcsolat eleje tényleg gyönyörű volt, lángolt, és nagyon szerelmesek voltunk, kérlek segítsetek