Vallásos, katolikus gimis lányok! Meddig mentek el egy kapcsolatban?

Vallásos vagyok,ugyan nem katolikus hanem evangélikus ami lazábbnak mondható több mindenben is. Nálunk ugyebár lehet nő is pap és családot is alapíthat az illető. Így én például ugyanúgy vagyok az első nemi aktussal és hasonlókkal mint a többi lány. Azzal és akkor fogom elveszíteni,akit igazán szeretek és amikor akarom.

16/L

Ui.: Az édesanyám lelkész,így nálam még komolyabbnak gondolná az ember ezeket a dolgokat,de nem kell megijedni. Másik világot élünk,ha bűntudatod lenne vagy hasonló ne tedd:)

Addig mennék el,amíg én jónak látom.Nem akadályozna ez abban,hogy valakivel együtt legyek,viszont egy hamar nem lehet "megfektetni". Nem is csak a vallás miatt,főként inkább magam miatt. Valószínűleg a házasságig nem várnék,főként azért sem,mert nem házasodnék 1-2 év után meggondolatlanságból,inkább 4-5 év után. 4-5 évig pedig senkinek az "idegeivel" nem játszanék.

Ha tegyük fel,most lenne barátom,1,5-2 évet biztosan kérnék még,mert azért mégis 16 vagyok még csak(bár nem hinném,hogy a mai világban bárki hajlandó lenne ennyit várni),viszont ha pár év múlva lesz aktuális ez a téma,fél év minimum akkor is szükséges lesz,hogy megbízzak benne teljesen.Amúgy csók,együtt alvás/mindenféle "tevékenység" nélkül/ jöhetne,amikor szeretném,vagy amikor ő is szeretné.

Akkor itt egy katolikus. :)

Én némileg radikálisabb nézeteket vallok, mint az előttem szólók. (Bár a véleményem valószínűleg nem reprezentálja hűen a legtöbb katolikusét.) Távol áll tőlem az, hogy valakivel "csak hogy legyen valakim" alapon járjak. Minden párkapcsolatba úgy kezdek bele, hogy talán az egész életemre szóló lesz (na persze nem azzal nyitok a fiúknál az első randin, hogy "na és ha arra kerül a sor, elveszel feleségül?" :D) szerintem minden más csak a másik idejének a húzása, lehet, hogy szórakoztató, de számomra legalábbis nincs értelme.

Így én lassabban haladok, mint az átlag. Szerintem ha egy pár összeillik, elvben akár mindenféle fizikai kontakt (kézfogástól kezdve) nélkül is el bírnak lenni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hagyom a barátomnak, hogy megcsókoljon, mert hülye lennék. :) Csak figyelek, illetve figyelünk rá, hogy ne üresedjenek ki ezek a dolgok.

Én alapvetően ok-nak tartom azt is, hogy a házasságig várunk, és szerencsére a barátom is. :) Erről mondjuk nagyon nehéz beszélni, mert sokan valami értelmetlen törvényt látnak benne, illetve az is necces kérdés, hogyha a pár valamelyik tagja nincs ebben benne, akkor mennyire kell ehhez ragaszkodni. Nálunk tényleg az a helyzet, hogy nem a vallás miatt csináljuk, hanem azért, mert ezt tartjuk optimálisnak a kapcsolatunk fejlődésének szempontjából. (Most nem megyek bele nagyon mélyen, de ennek valamilyen szinten biológiai alapja is van. PEA hormon, oxitocin szerepe egy párkapcsolatban, stb.)

Lehet, hogy itt a házasságról vallottakat is érdemes tisztázni, mert ugye az mindenkinél más, ezáltal az is más értelmet nyer, ha az ember a házasságig akar várni. A fent emlegetett hormonális háttér miatt én sem házasodnék össze senkivel 2 év járásnál hamarabb (még akkor sem, ha már régről ismerem), de szerintem van egy kapcsolatnak egy optimális fejlődése, ami persze páronként változó, viszont egy idő után a fejlődést gátolja, ha az ember nem tudja megtenni ezt a lépést. (Mondjuk engem eléggé kevéssé mozgatnak olyan dolgok, hogy gyűjtsünk x évet az esküvőre, mert szép kell, hogy legyen - szerintem nem ettől lesz szép.)

Nem mondom, hogy könnyű így élni, de eddig még nem bántam meg, és őszintén nem látom egyetlen jelét sem, hogy ez a döntésünk bármilyen negatív hatással van a párkapcsolatunkra.