Ennyire számít, hogy kezdeményezzen a lány?

Nyáron megismertem egy fiút. (ha érdekel hogyan, akkor azt privátban)

Találkozgattunk, nagyon jól éreztük magunkat egymással, ősszel pedig összejöttünk. Ő volt az első barátom, az első fiú, akinek tetszettem stb. Egyszóval mindenben ő volt az első. Minden simán ment közöttünk. Csak nem találkoztunk max heti kétszer. Ez érezhetően kevés volt, mert imádtunk együtt lenni. Megoldásokat találtam, beáldoztam dolgokat, felhagytam volna sok mindent azért, hogy vele lehessek. Egyik alkalommal nagy mosolyogva előálltam az ötleteimmel.... A válasz negatív hozzáállás és szakítás volt a részéről... A miértje Elvileg az, hogy: "így alakult".

Este még rákérdeztem telefonon (mert akkor ott személyesen nem ment), hogy na akkor most fejtse ki, hogy hol rontottam el. És azt mondta, hogy az volt a baj, hogy kevésszer kezdeményeztem én a csókot stb. Másfél hónapig voltunk együtt. Azelőtt rám egy fiú se nézett. És semmiféle tapasztalatom semmilyen ilyen téren nem volt. Ezért nem mertem. Ha ő bármit tett, viszonoztam, örömmel fogadtam meg jól esett, hisz' szeretem. Csak pár hét kellett volna nekem, hogy bátrabb legyek. Vagy az, hogy elmondja mi baja van és akkor ha tudom, hogy ezt ő Ennyire szeretné (mármint, hogy kezdeményezzek többször), akkor természetesen megtettem volna.

Ez Ennyire fontos?

Vagy kampec az egész, mert (gőzöm sincs miért) el sem mondta nekem? Tudnom kellett volna? Honnan?

Vagy egyszerűen nem voltam az esete? Ha ez így van, miért jött össze velem? Miért játszotta el, hogy szeret?

Annyira bánt, hogy pont az volt az egyik dolog, amit elsők között megkedveltem benne, hogy nagyon normális és nem bunkó, kedves, tiszteli az embereket, meg egyszóval tök olyan, mint én... Ja és őszinte! Erre meg nem mondta el a problémáit, helyette szakított.

Szerintetek?

17\l és 21/f