Szerintetek ha a barátod nem ossza meg veled hogy valami gondja vagy (lelki) problémája mit csinálnátok hogy elmondja mi a problémája?

Hagyjad, mert a férfi agy nem így működik! -_- Ezt bezzeg az iskolában nem tanítják, mert az fontos, hogy a harmadfokú egyenlet menjen, de az, hogy tudd, mi a jó a másiknak, az már nem. 😧

A lényeg, hogy hagyjad, mert a férfiak úgy vannak beprogramozva, hogy nem szeretik kibeszélni magukból a dolgokat, ők csöndben vannak, egyedül, és nem gondolnak semmire, csak emésztenek. Ez így egészséges és így van rendjén. Te annál többet ne tegyél, hogy ilyenkor megöleled, adsz neki egy puszit, azt hagyod, hadd emésszen. Illetve persze egyszer mondhatod neki, hogy neked mindent elmondhat, számíthat rád, erre mond majd annyit, hogy "tudom" és kész, hagyjad! A férfiak így emésztenek. De semmiféleképpen se faggasd, mert azzal hatalmas károkat okozol csak, semmi jót.

Ahogy az előző is leírta. Persze nem lehet általánosítani, vannak 'lányos' fiúk is ebből a szempontból, de a barátod ezek szerint nem az. Mi nem szeretünk, sőt, sokszor egyszerűen nem is tudunk az érzelm8i világunkról beszélni, és az a helyzet hogy ha valaki mégis ki akarja húzni belőlünk a dolgot - legyen az bárki, akár a barátnőnk akit nagyon szeretünk - egy idő után nemhogy nem mondjuk el, hanem nagyon idegesíteni fog.

Ilyenkor tényleg nem tudsz mást, csak amit leírt az előző. Ne próbáld kicsikarni, el fogja mondani ha akarja és tudja, addig bizony nem.

Én lány létemre vagyok ilyen. Szóval ha nem mondom el akkor nem mondom el. De nagyon jól tud esni ilyenkor ha valaki csak úgy sokáig ölel és nem sértődik be és megy a másik szobába hogy én nem is bízok benne.

A barátodnál sem az a probléma, hogy nem bízik benned, csak nem olyan tipus hogy beszéljen róla. Csak legyél ott vele, hidd el meg fogja jegyezni

Nem baj ez, de készülj fel, hogy MINDEN, FONTOS dologban bezárkózik és ez a kapcsolatotokba kerül.

Nekem az ex nem véletlen ex. Bármi baja volt, előbb ment a haverokhoz, mint a TÁRSÁHOZ, akivel együtt élt. Velem kb. semmit nem beszélt meg, én meg egy év közös élet után beleuntam, hogy csak látom, hogy baja van, de nem mondja, nem tudok segíteni.

El is jöttem tőle, mert nem normális, hogy nem lehet vele semmit megbeszélni, aztán csak pillogok, mikor kijelenti! a dolgokat, meg dönt helyettem.

Felejtős, a párom hálisten normális, őszinte és bármit megbeszélhetünk.

Sokkal jobb a kapcsolat, hogy nem azon kattogok, vajon mi bántja, meg miért nem mondja, segítenék de nem tudok. És neki is könnyebb, miután elmondta.