Ti is éreztétek már így?

Ez teljesen normális kamaszkorban :)

Annyit tudok tanácsolni, hogy ne görcsölj ezen, hanem próbálj egyedül vagy a barátaiddal boldog lenni, és ha sikerül, akkor állsz egyáltalán készen egy kapcsolatra. Lépj ki az önsajnáltatásból, mert ez a hozzáállás érződik a mások iránti viselkedéseden is, inkább érezd és éreztesd azt, hogy független vagy és akkor a szerelem is megtalál. Mindig akkor jön, amikor nem számítasz rá

Én meg technikai-tudományos vonalon vagyok érdekelt. (Számítástechnika, elektronika, űrkutatás, űrtechnológia, jövőkutatás, meg kevésbé, de a többi tudományterület is érdekel) Azon kívül hogy a fél életemet erre b*szom el, még fotózgatok hobbi szinten, biciklizek, motorozok, meg panaszkodok. Csóró vagyok, és a szociális készségeim nincsenek a toppon :D

Ehhez jön még bónuszba hogy a hülyéket nem bírom, szeretethiányos vagyok, eléggé finnyás vagyok a lányok tekintetében külsőleg és belsőleg is, de én legalább nem nézek ki jól :D