Hogyan szerezzem vissza az osztálytársam?

Sziasztok, először is bocsánat, de egy konkrét regénnyel jövök. Csak egy kis ismertetés, hogy fel tudjátok vázolni a helyzetet: 10.es lány vagyok, érzelmesebb mint a többi lány (nem a hisztire gondolok), sok nehéz dolgon mentem keresztül, amin egy felnőtt is alig tudná átvészelni magát, emiatt lettem nagyon érzelmes típus, és nagyon tudok szeretni valakit, értékelni őt, rettentően megértő vagyok és empatikus. 9.ben kerültem át ebbe a gimibe, ahol jelenleg tanulok. Volt, hogy tetszettek fiúk, de mivel félek közelengedni magamhoz bárkit, csak egyszer voltam szerelmes ez előtt az egész előtt, azzal a fiúval együtt is voltam. 10. osztály elején jóban lettem egy fiúval, akit előtte észre sem vettem, pedig nagyon vicces srác, és szerintem jó ember a többi ennyi idős fiúhoz képest. Az előző (egyben első) kapcsolatunk mindkettőnk számára csalódás volt, úgymond szenvedett a lánnyal. Na, a fiút nevezzük el A-nak. Úgy lettünk jóban, hogy nekem más fiú tetszett (B), és tőle kértem tanácsokat. Nem éreztem azt, hogy A. tetszene, csak valamiért egyre többet beszélgettünk, rettenetesen élveztem a társaságát, pontosan olyan volt mint én, sosem éreztem hogy ekkora lenne az összhang köztem és egy másik ember között (eléggé más vagyok, mint a többi lány, nem habi szöveg, csak szimplán a lányokkal ki sem jövök, nehezen találok eleve olyan személyt, akivel önfeledten jól érezném magam). És valahogyan elkezdtem folyton hiányolni, és mivel úgymond megvan közöttünk a “kémia”, nagyon hamar elkezdtem érezni iránta, anélkül, hogy észrevettem volna. Egy idő után szerelmet vallott, és rengeteget agyaltam rajta, ez segített rájönni arra, hogy én is érzek valamit. Össze is jöttünk. (Nagyjából fél évig voltunk együtt) Nem siettük el, nem lógtunk folyton egymás nyakán, minden idővel alakult, mire teljesen elmélyült a kapcsolatunk egy átlagos tini kapcsolathoz képest, és ezt mindenki látta rajtunk. Rendszeresen mentem programokra a családjával, elmentünk síelni több napra, és elkezdtem belé szeretni (nagyon nehezen leszek szerelmes, úgy gondolom hogy éretten kezelem az érzéseimet, nem fogom azt hinni egy fellángolásra hogy szerelem, mint a legtöbb 14-16 éves). Szóval nagyon egymásba szerettünk, egyre többe voltunk együtt, és megtörtént köztünk A Dolog. Mindkettőnknek ez volt az első. Gondolhatjátok, hogy nem kellett volna, de nagyon mély volt a kapcsolatunk, és ez után csak mélyebb lett. Soha nem veszekedtünk, egyszerűen tényleg tökéletes volt az összhang. És bele kavartak a kapcsolatunkba osztály társaim, tönkre akarták tenni pletykákkal ami köztünk volt, és emiatt az egész osztályom megutált. Mivel mint említettem érzelmes típus vagyok, nagyon nehezen érintett, egyre rossz kedvűbb lettem. Ehhez hozzá járultak külső családi gondok, meg egyik szerettem elvesztése is. Nagyon mélyre süllyedtem. Elvileg A. azért szeretett belém, mert olyan boldog voltam annak ellenére amiken keresztül mentem, és olyan változatos, vidám. Ez az énem kezdett eltűnni, de a fiú nem hagyott el sokáig, csak hogy nem hívta fel a figyelmem arra, hogy el fogom őt veszíteni, mert látta, hogy így is mélyen vagyok. Elkezdtünk veszekedni, nem az én vagy az ő hibájából, hanem a külső kavarások miatt. Össze omlottam, szünetre volt szükségem, a kapcsolatunk elindult egy nagyon rossz irányba. Elkezdett kiábrándulni belőlem, de szeretett és nem akart elhagyni, csak amikor én kértem rá, mert úgy láttam mindkettőnknek ez lenne a legjobb, és ő egyet is értett, azt mondta, hogy elfáradt lelkileg (nem hibáztatott semmiért). A szakítás után a héten még találkozgattunk, nagyon sokszor beszéltünk, és hiába zártuk le, de volt hogy elcsattant egy-két csók, pont azért mert megvolt köztünk a tökéletes összhang, a “kémia”. És elkezdték őt velem kapcsolatban idegesíteni, folyton én voltam nála a téma már akkor is amikor eltávolodtunk, elég bunkó stílusba kezdett velem, amit megértek, hiszen ő le akarta zárni, mégis ott voltam mindenhol. Idegesen reagál már arra is, ha hozzászólok, amolyan “hagyjál már” stílusban. Úgyhogy én maximális teret akartam neki adni (osztálytársként elég nehéz), de még mindig felidegesíti ha lát, letiltott pár helyen. Már nem vagyok mélyponton, és iszonyatosan hiányzik, szeretnék vele lenni. Tudom, hogy nem miattunk ment tönkre, nem bennünk volt a hiba, hanem csak rosszkor történtek rossz dolgok, amik kihatással voltak a kapcsolatunkra. Már nem szeret engem, amit látok is rajta, próbál nem észrevenni, mégis sokszor akad fenn dolgokon, pedig elvileg “túl van” rajtam, amit nem értek egy ilyen kapcsolat után, ilyen hamar. Eléggé bántó szavakat vágott a fejemhez amikor eltolt magától, olyanokat, hogy boldog nélkülem, és meg is értem, kinek kéne egy lelkileg sérült lány. De ezen a rossz korszakomon túl vagyok, rájöttem hogyan kell kezelni a problémáimat, úgy érzem megváltoztam, és hogy ezek után ha úgy alakulna akkor teljesen problémamentesen működhetne köztünk ez a dolog. Nem tudom, hogyan szerezhetném vissza, nyilván időre van szüksége, mert most nagyon idegesíti ez a téma, nagyon nem akar velem foglalkozni, de én úgy érzem képes vagyok várni. Szerintetek ha tényleg nem bennünk volt a hiba, és ennyire megvan az összhang, akkor ha eleget várok arra hogy lezárhassa magában a sérelmeket és az irántam érzett rossz gondolatait, akkor egy idő után ha tiszta lappal újra barátként “semlegesen” közeledek felé (nyilván legalább fél-1 év múlva), akkor ebből még lehetne valami? Fogalmam sincs mit tegyek, és nem szeretném ha olyanokat vágnátok a fejemhez hogy éretlen vagyok, mert nyilván nem úgy gondolkodok mint egy tapasztalt felnőtt, vagy olyanokat hogy ő lehet nem is szeretett, mert már volt hogy átvertek, különbséget tudok tenni, és amit rajta láttam az valósi volt. Kérlek ha van bármi jó tanács akkor írjátok.