Az összes lány féltékeny, ha a párja jóban van más lánnyal/ lányokkal is?

Kedves kérdező tedd fel magadnak a kérdést fordítva és őszintén válaszolj.

Ha ellenkező esetben a barátnőd közölné veled , hogy ráírt egy régi kedves férfi ismerőse és elmegy vele vacsizni egyet te mit éreznél?

Ha nyugodt lennél és nem izgatna akkor ok..ha nem szólnál semmit de rosszul éreznéd magad amíg vele van akkor gondolom ellenkező esetben sem kívánnád ezt az érzést annak akit szeretsz.

Igazából azt gondolom, hogy a legtöbb pasinak természetes, hogy női kedves régi ismerősökkel találkozgassanak, vacsizgassanak kis ez meg az de ha a nő menne el régi kedves férfi ismerősökkel arra már húzzák a szájukat.

Igazából ezzel sincs gond , az elején tisztázni kell kinek mi fér bele.

Ha neked ennyire fontosak ezek a női ismerősök akkor szerintem keress inkább egy olyan barátnőt aki hasonlóan gondolkozik mert ebből folyamatos konfliktus lesz.

A párom amúgy pont ma találkozik egy lány ismerősével akiről anno mindig azt mondogatta , hogy egyszer feleségül veszi....nem szólok semmit megbízok benne de ha ebből rendszert csinálna igencsak megemlíteném..

Amúgy alig várom, hogy egyszer forduljon a kocka..ezek után én sem fogom majd vissza magam , ha egy férfi haverom/ismerősöm elhív valahova...;) és garantálom, hogy ez alatt az idő alatt ő rosszabbul fogja magát érezni mint én ma...szóval van aki zavar , van akit nem ...a a lényeg, hogy beszéljétek meg és ennyi.

A féltékenykedés nem nemfüggő. Nem minden lány ilyen, és fiúk közt is van ilyen. Szoktak kiírni a féltékenyek is kérdéseket mindkét nemből, hogy hogy képzeli a másik barátkozni ellenkező neműekkel. Féltékenységet az az ember él meg jellemzően, akinek igen alacsony az önértékelése. Mélyen belül értéktelennek hiszi magát, nem hiszi el, hogy őt lehetne önmagáért szeretni, és retteg, hogy ha mással találkozol, akkor össze tudod majd hasonlítani vele és Te is rájössz, hogy ő értéktelen. Ez a féltékenység könnyen őrült birtoklási mániába is fordulhat, amikor a párod eléri, hogy tényleg már csak vele foglalkozol minden percben, de még így is többet vár. Az egyébként eléggé jellemző, ha valakinek ilyen önértékelési deficitje van, hogy nincs az a szeretet, odaadás, alkalmazkodás, ami elég lenne neki, úgyhogy jól teszed, ha inkább tartod a határaidat és nem engedsz "csak egy kicsit", mert neki ezzel nem lesz jobb, Neked viszont rosszabb lesz.

Az is szabályszerű, hogy ezen Te nem tudsz segíteni, ezt a lány saját hatáskörben tudná megoldani önismerettel, pszichoterápiával satöbbi. Ha még tinédzser, nagyon valószínű, hogy a családja nem volt vele elég támogató gyerekkorában, nem kimondottan reagáltak a valós igényeire, max. ruházták, etették, taníttatták, de nem foglalkoztak vele különösebben, nem reagáltak az érzéseire, lelkivilágára. Miután ilyenkor a gyerek arra van "programozva" biológiailag, hogy a felnőtteknek higgyen, tőlük tanulja meg a világ értelmezését, mi a helyes, mi az értékes - ha nem reflektálnak rá, abból az jön le, hogy Ő nem érdemes a figyelemre, az érzései meg értéktelenek. Ha több figyelmet, jelenlétet követel magának vagy a másokra fordított figyelmedet, másokkal töltött idődet veszteségként éli meg, mintha Tőle vennéd azt el, az is ilyen gyökerű: végre megkap valamit, amire kisgyerekként abszolút jogosult lett volna, de a szülők valami miatt megvonták tőle. Az ilyen gyerekkori hiányok feldolgozás nélkül elemi erőként tudnak hatni később. Most kap Tőled figyelmet: bolond lesz elengedni. Ugyanez a gyökere annak, hogy nem bízik se magában, se benned. Életünk első három évében alapvető, hogy ha szükségünk van a szüleinkre, akkor ők ott legyenek. Ha nincs ott a szülő, az egy kicsinek a világvége. Ha belegondolsz, itt van egy idegen világban és akitől függ, az nincs ott, amikor kéne. Pl. hagyják sírni éjjel egyedül a másik szobában: horror. Ilyenkor az a nagyon erős bevésődés születik meg, hogy a világ fenyegető, nem biztonságos hely, nem lehet bízni senkiben, mert akire szükséged lenne, az vagy ott van, vagy nincs ott, minden kiszámíthatatlan. Ilyen pici korban az anya érintése, ölelése létszükséglet, ez alapozza meg a bizalmat és a biztonságérzetet, ami ha nincs meg: felnőttkorban minden bajok forrása és nehezen, komoly önismereti munkával építhető csak fel.

Az a bibi viszont, hogy az olyan párkapcsolat, ahol a felek nem egyenlőek, nem tartható fenn egészségesen. Márpedig ha ő gyerekkori hiányokat próbál pótoltatni Veled, meg akarja szabni a magánéleted kereteit, hát itt sajnos elbillen a mérleg. Egyik pillanatban legyél az anyukája, másikban engedelmeskedj az óhajának - sehogy se stimmel a dolog, mindig lesz valami alá/fölérendeltség...

Egy normál párkapcsolat alappillérei az egymás iránti tisztelet és szeretet. A barátságok általában átívelnek az ember szerelmi viszonyain, egy gyerekkorban begyűjtött barát simán velünk marad életünk végéig. Ha tisztelem a másikat, akkor ezt is tudomásul veszem és tiszteletben tartom.

A féltékenység tehát ahhoz tartozik, aki érzi. Nem a másik viselkedése "ad okot" a féltékenységre, mert aki tisztában van a saját értékeivel, az egy "gyanús" viselkedést úgy is lereagálhat, hogy higgadtan összecsomagol anélkül, hogy a féltékenység szikrája benne megjelenne. Kellő önértékeléssel minek maradna tovább valakivel, akinek ő "nem elég".

Én nem értem, hogy miért gáz ha elmegy az egyik lány barátjával kajálni.

Nem étterembe mennek, nem megcsalni készülné a barátnőjét.

Én lány vagyok és eznem esne nekem rosszul ha az én barátom ilyet csinálna ha hűséges típusú.

Most beállítjátok hog milyen rossz, közben csak baráti beszélgetésről lenne szó.

Mondjuk elmennek a mekibe aztán megtudják beszélni a dolgokat.

Én is csinálok ilyet az egyik fiú haverommal, mégsem féltékenykedik a barátom mert tudja hogy hűséges vagyok hozzá és őr szeretem.

Peddig tudja hogy annyi fiú barátom van...

Én úgy érzem, hogy akik ilyenre féltékenyek, azok az embereknek nincsen önbizalmuk és ebből ered ez az egész.

Szerintem ez még nem számít megcsalásnak most miért is ne tenném én simán elmennék. ("Határok meghúzva") na meg ("én kiakadnék"), meg bla bla bla én amúgy mondjuk alapból nem bírom elviselni a kötöttséget. Tehát ne halgass itt a többiekre, inkább tedd ami számotokra a legjobb.

(F).