Hogyan éreztessem egy lánnyal hogy szexuálisan vonzódok iránta?

Az a baj, hogy szexuálisan vonzódsz iránta, és ennyi.

Gondolom ezt ő is érzi. Még jó, hogy így a friendzone-ba rak, ha meg lefeküdne neked egyből akkor meg minden k**vának el lenne mondva...

Ne úgy indulj neki a dolgoknak, hogy szexuálisan vonzódsz iránta. Mozdulj rá olyan lányra akiben kicsivel többet is látsz, mint egy puncit...

Belül dől el, ezért nehéz kamaszkorban, hiszen nagyon kialakulatlan még a lélek. Huszonévesen, vagy később szoktak rájönni az emberek, hogy a legtöbb dolog az életben sokkal egyszerűbb, mint tinikorban hittük.

Ha az önismeret elég méllyé válik, akkor magabiztosabb az ember. Innentől meg nem kategorizál ilyen eseteket az ember, nem merev, mint a fekete-fehéren látó kamasz.

Együtt érzek veled, sajnos idő kérdése, hogy ezt meglásd, és megtapasztald.

A lényeg h egyszerűen csak élni kell, becsülettel, és lazán, de mégis fókuszálva a lényegre. De nem céltudatosan, hanem csak tisztába jönni a saját érzelmeiddel, ami persze időben változhat, így ez egy folyamat.

Nagyjából elmondható, hogy a jelenre érdemes koncentrálni, de nem mereven, mint az "ezoterikusok", mivel hagyni érdemes a múltbeli érzéseket felbukkanni, megfigyelni a hétköznapokban, mikor mit érzünk, és ihlet, ötlet stb ("jövő") is olyan, amelynek helye van, de mégis a jelen a legfontosabb, erre érdemes elsősorban fókuszálni, de sose céltudatosan.

A másik véglet se megoldás ("lesz ami lesz, felelőtlenül lököm a dumát a csajnak, blabla"), fekete-fehéren nem lehet élni, legfeljebb dinamikusan, és optimálisan ("középút körül").

A gyakorlatban csak kiragadott példákat tudok mondani, de hátha szemléletes kicsit, ha említek. Szóval ismerkedj emberekkel, ez a lényeg, és ne rögzítsd le mereven a dolgokat, hogy ez most ez és nem más, az most az, kivéve, ha a józan erkölcsbe ütközik, vagy ha ártalmas volna.

"Épp most megtetszett egy nő, épp most bókolok, ha nem bántok meg vele senkit, vagy ha nem kockázatos. Addig teszem, amíg jól esik nekem, és egyúttal amíg azt látom, h neki is jól esik. Olvasok a sorok között, nem szó szerint veszem, amit mond a nő, hanem a metakommunikáció a döntő, pl a mozdulatai, hanglejtése, ironiája stb."

Valami iylesmiképp aposztofálnám.

Abbana pillanatban, h kategorizáltál, elbuktál akkor is, ha véletlen mégis összejössz vele, mivel akkor meg megtartani nem tudod.

Hogy mi ezután a megoldás? Egyszerű. Válts hozzáállást, olyat, ahogy megfogalmaztam. Csak teszed a dolgod, odafigyelsz a másik és magad érzéseire. Ha úgy érzed, veszélyes egy helyzet, vagy ha megváltozott a szimpátiád a nő iránt, akkor udvariasan lelépsz.

Hangsúlyozom, odafigyelni a másikra nem csicskaságot jelent, nem mártírságot, és nem uralást. A kettő között. Csak figyelsz, és adod magad, folyamatában figyelsz bedelé is, meg hoyg milyen érzelem mozoghat a másik emberben. Tudni kell ezek által időben lelépni is.

Ha épp elköszönsz, nem jelent veszteséget, se nyereséget.

Amint nyerni, vagy veszteni akarsz, elbuktál. Nem baj, kezd elölről.

Ha a homokot szorosan megmarkolod, kifolyik a kezedből.

Ha nem nyúlsz hozzá, akkor se történt semmi.

Arany középút: tess, amit szeretnél, ah nem bántasz vele mást, de csak lazán ,gyengéden. Így vedd tenyeredbe a homokot és ott marad. Lehet h csak egy ideig, de ottmarad. Amint kihullik, nem baj, lehet h máskor megint ezt végigcsinálod és megint egy ideig ott marad a tenyeredben.

Ha belegondolsz, amit írok, végső soron nagyon egyszerű. És valóságos.

Ha így jársz el, szinte csak a körülmények lehetnek akadály:

térbeli távolság például.

Soha nem a technika a megoldás emberi viszonyokban és a céltudatosság se (mereven legalábbis nem). Hanem a folyamatra figyelés és a nem-lezárása az elképzeléseknek. Ez nem makacsság, hanem laza nem lezárás, nem kinyitás.

Csak áramlasz, de nem drogos módjára, hanem mindig tudatosan figyelve.

Ezt szavakkal elmondani nem biztos h átadható, érezned kell. A kulcs: keresd belül, hol van az egyszerű lényeg és mi az.

Mindig a belső dönt, ha leszámítanánk a fizikai körülményeket mint térbeli táv, súlyos betegség stb.

Amíg az egyszerát ne mérted, csak legfeljebb a bonyolultat, addig rossz kérdéseid lesznek:

"Jó, elméletben értem, DE HOGYAN keról az ágyamba? DE hogyan csatolom magamhoz mint pár? DE így, DE úgy..."

Ez ne mjárható út. Mind a felelőtlenség, mind a merevség megszántetendő, mert ha nem, addig szenvedni fogsz még akkor is , ha teljhesül a végyad, mert utóbbi esetben meg ott lesz benned a feszkó, h mikor veszted el.

Áramlani kell hagynia dolgokat, és akkor nem fogsz aggódni, mikor szerzel meg valamit és mikor veszted el.

Ebben az esetben óriásira nőnek az esélyeid bármi kapcsán, és csak a fizikai körülmény lehet közvetlen akadály. Hangsúlyozom: a kinyilatkoztatás a gond ("kemény csávó vagyok és azért is meghódítom a csajt!"-görcsölés) és a rossz kérdésfeltevés, mert túlbonyolítasz, mint a legtöbb tini. Akárcsak én, annak idején.

Csak csináld, csináld, csináld a dolgokat, ez sok minden másra is érvényes, nem csak a nemi életre. ÉS mindezt felelősséggel, odafigyeléssel a másik a saját érzelmeidre, igényeidre, és tanuld meg a helyes prioritást, fontossági sorrendet, főleg józan értelemben erkölcsileg.

Nem robotok vagyunk, hogy "bip-bip, cajozni akarok, azon belül is e héten kétszer dugni, bip-bip". Vayg "bip-bip, eltervezem, hogy lemondok a szexről, cserábe romantikát akarok, de azt nagyon, bip-bip, mia recept, hogyna kell, bip-bip?"

Ez abszurd. Ha sikerül is néha, akkor meg pra leszel, h mjaj mikor vbeszted el, ami nagy nehezen végre összejött.

Hagyd, hadd vesszen el!

És hagyd, hadd legyen meg!

De mi is? BÁRMI, amire nyitot vagy. NE konkrétan tervezz, bár jó tisztában lenned a vágyaiddal. De elégedj meg avval, ami épp van , és tegyél érte, lazán, odafigyelve. ÉS sose bánd, hogy nem pont úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezted.

Csak cselekedj, újra és újra és újra, ELVÁRÁSOK NÉLKÜL, de tekintettel a mások és magad érzéseire és jogos igényeire.

Ha belegondolsz, rém egyszerűt írok, bár fókuszálást és lazaságot igényel egyszerre, de az élet egyik kulcsa ez, az önismerettel karöltve.

Az élet nem őgy máködik, ahoyg kamaszkorban elképzeljük, hogy "X vágyam van, ha belegebedek is, harcolok érte".

Nem. Hanem TISZTÁBAN VAGYOK a vágyaimmal, és csak cselekszem úgy, ami ennek nem mond ellen, és mindig elégedett vagyok avval ami van -már amennyire lehet-, de megvédem magam , ha kell, és lehetőleg másoknak nem értve vezetem le a feszkómat, pl párnát boxolok, vagy akció filmet nézek stb. Aztán megkönnyebbülök és folytatom az életem, megélve érzelmeimet egyedül, máskor meg mással, másokkal.

Ez a lényeg. Közben a másikat is igyekszel megismerni, megérteni és a mások és magad lelkületét, igényeid közös nevezőre igyekszel hozni.

Értve? :)

Tudom, szavakkal nehéz átadni, és egyébként is kell legalább 25 év élettapasztalat. Én meg jóval idősebb vagyok, tudom, könnyen beszélek. De sajnos ez van, te kérdeztél, én meg válaszoltam. Nem tudok ott lenni és fogni a kezed és nem is volna értelme.

Amit írtam csak inspiráció, de ez fontos, mert ez a legtöbb, mi adható szavakkal.

Még talán annyit, hogy ne a felszínen ragadj le, az csak másodlagos. Ha felmerül egy kérdés benned, hogy "de hát akkor ez, meg az, de hogyan, de mi ez, de miért van ez, de én azt akarom, hogy, de mi lesz ha" stb, akkor

hátrafelé haladj bizonyos értelembe, és ne veszett kutya módjára előre!

Hanem állj meg, és keresd az OKÁT a kérdésednek.

Mi az oka? Az ok ott kezdődik, hogy érzelem váltotta kis a saját kérdéseidet. Hopp, akkor megállsz: "vajon miért kapálózom, mi végre a kérdéseim? Mert érzek valamit? Igen. Megnézem, mit érzek. Csalódottságot? Igen. Dühöt? Nem. Nézzük tovább: izgalmat érzek? Igen? Milyen félét?" És így tovább.

Tehát állj meg, ha kérdésed van , és fejtsd vissza, milyen érzelem váltja ki a kérdéseidet, így a lényeghez, azok gyökeréhez eljutsz.

Ez is egy folyamat. Nem recept, nem meghatározható, hogy 5 perc alatt, vagy 3 hét alatt meg kell fejtened. Nem is kell meghatározni, pont ez a lényeg.

Csak haladni.

Lazán, mégis fókuszáltan, felelősségteljesen.

Amit fixálsz valamit pl célt, meglátást, állapotot máris tévedtél, és hibáztál. Nem baj, javíts mindig magadon, csak vedd észre, ha hibázol, máskülönben vakon lövöldözöl.

Tehát ha azt hiszed pl "most megvan a csaj, az enyém, egy pár vagyunk", máris mellélőttél, mert görcsösen kapaszkodni fogsz bele, akkor is, ha az ellenkezőjéről áltatnád magad.

Vagy pl ha azt hiszed: "ezerszer próbáltam és most sincs senkim" - ugyanazt a hibát követted el, mert megint konkretizálsz valamit mereven: "ez így vagy amúgy van és kész". Ez baj, ez hiba, ez nem működő.

A jelen a legfontosabb ,felelősségteljesen, habár nem csak a jelen fontos. Fontossági sorrend!

Fontos fókuszálni, de nem mereven, hanem lazán. Nem kiszámítottan, hanem csak figyelsz.

Ne arra figyelj, hogy "huh, én akkor most közepesen lazán figyelek? Hogyan figyelek" -ez hiba.

CSELEKEDJ, VAGY ÉPP LEGYÉL PASSZÍV - érezz rá.

A többit meg hosszan megfogalmaztam az előbb.