Mit csináljak, hogy éreztessem egy lánnyal, hogy nagyon fontos nekem? Már nem bírom a kiképzést.

3 éve teljesen oda vagyok érte. Már általánosban is jóban voltunk,de középsuli időszakban lett ebből igazán valami. Mindig nagyon jó fej volt velem. Sőt engem mindig másképp kezelt. Olykor már olyanok voltunk mint egy pár anélkül,hogy azok lettünk volna.

Már eljutottam oda,hogy 90%-ig biztos vagyok,hogy ez valamilyen szinten viszonzott. Másokat is kérdezve a szólásairól,cselekedeteiről stb és ők is mondták,hogy ez nyert ügy. De eleve a kevés idő miatt keveset találkoztunk,rátett egy lapáttal az is,hogy egy félénk fos vagyok és képtelen vagyok érzelmeket kimutatni,de tényleg. Nem hiába volt a becenevem az,hogy "bérgyilkos"...Ajándékadáson kívül. nem adtam túl sok jelet arra,hogy mit érzek. Persze,közben a háttérben, a barát zónába tettem egy csajt miatta aki bepróbálkozott nálam...Aztán,a sok egymásra várás után,ő összejött mással aki udvarolt neki jó ideje. Nagy nagy depibe zuhantam..3 napig megszólalni se tudtam. Még most is beleborzongok ha visszagondolok erre az időszakra. Volt pár painkiller alkalom,mikor összefutottunk és szórakoztunk,de hát csak átmeneti volt. Ráadásul rosszak is történtek,belémrúgott még párszor..olykor már semmibe vett,írásban persze,de akkor is fájó volt..mintha direkt csinálta volna.

Aztán már több mint 1 éve szinte túltettem magam ezen,jól megvoltam,persze,teljesen sosem tűnt el a fájdalom. Most pedig nem rég szétmentek,én pedig megint elkezdtem rá gondolni egész áldott nap,visszajöttek az érzelmek. De inkább mondanám szenvedésnek mint pillangóknak..mert már szinte betegesen akarom őt. És erről SENKI nem tud,mindig magamban kell tartsam..ha rámjön a rossz hangulat..el kell takarnom,nem mondhatom senkinek,hogy szerelmi bánat..Rajta kívül soha senki nem hatott meg,csak ő létezett,ő miatta volt értelme felkelni reggelente és csak vele tudom magam elképzelni..(meg másnál amúgy se lenne esélyem..) Vissza vagyok fogva,nem tudok rendesen a tanulásra se koncentrálni..nélküle nem hogy nem teljes,de üres az életem..

Téli szünetben terveztem,hogy ráírok..de tudom hogy úgy is félnék..Főleg abban a tudatban,hogy ő sose írt még rám 1 alkalmon kívül..az is csak névnap miatt. Élőben full jó arc,de írásban meg képes olyan lenni mintha alig ismerne..Meg arra sincs garancia hogy érdeklem még. Mert az 1 dolog,ha kemény 3 hónaponként találkozunk valami esemény alkalmából és alig száll le rólam. Ez nem jelenti,hogy szívesen lógna velem többet. Tudom,hogy rohadt nagyot hibáztam,de az is igaz,hogy mindenkinek jár egy 2. esély..Nem tudom mivel érdemeltem ki ekkora szenvedést..Hogy ő mért játszadozik velem,közben nem is tudja,mennyire csak a kést forgatja bennem