Mit lehetne tenni egy MEGŐRÜLT barátnővel?

Másfél éve vagyok együtt a párommal... mégis úgy érzem most magam vele, mint 10 éves kihűlt házasok, ahol mind a ketten 24/7ben dolgozunk piti látszat dolgokért. =(

Én nem ilyen vagyok. És ő se volt ilyen, abszolút nem. Kb. 2 hete még minden rendben volt; azóta meg megőrült, érzelmileg kihűlt és olyan mint egy törtető kíméletlen gép... vagy én már nem is tudom mit mondjak.

Teljesen MEGŐRÜLT a barátnőm! =( És én abszolút hozzá se tudok fogni a szituhoz!! ='(

Megpróbálom összeszedetten, de előre szólok, hogy meredek történet:

Szóval azzal kezdődött, hogy egy pár hónapja jár társastáncra. Az öccsének volt valami iskolai rendezvénye, ahol nem volt táncpartnere, így segített neki... aztán mivel tetszett neki, meg ideje is volt rá, így maradt.

Kb. két héttel ezelőtt - ami a "katalizátora" volt a dolognak - volt egy estéje ennek a táncsulinak, ahol valami miatt szegénynek egyből kificamodott a térde. Törés nem volt, de gipszbe rakták, utána meg egy térdrögzítőt adtak, amit 2 hónapig kell hordania fokolhatóság nélkül, s naponta csak 15 percre veheti le. Így addig kb. semennyire nem tudja hajlítani a térdét.

Emiatt dolgozni se tud addig, de még utána se egy darabig, amíg legalább addig a fokig nem állítható az a hülye merevítő ((én meg addig megrohadok, az hót ziher)).

Így otthon kellett maradnia, mást nagyon nem tud.

Nos, ennek a táncsulinak a diáktársaival fórumozgatott, és volt valami szám, amire akartak gyakorolni, de valahogy le akartak valamilyen sávot szedni a számról, vagy valahogy megvágni... nem is tudom, hogy valami olyasmit akartak, hogy csak a zongora és az alapritmus legyen meg. Még engem is nyaggatott vele, hogy ezt én úgyis biztos tudom, tudok rá valami programot. Mondom, drágám, attól hogy hetente/kéthetente odaülök a géphez valami ártatlan játékhoz, azt is azért, mert a szaktársaim így-meg-úgy ajánlgatják, attól még nem leszek számítógépzseni.

Ilyen MID fájlban, meg MP3-ban is küldték neki a számot, s azt akarta volna úgy lejátszatni, ahogy írtam, hogy majd úgy arra tudjanak a barátai próbálni. Én tényleg nem tudtam neki segíteni benne, úgyhogy el is mentem gyak.ra.

Mire megjöttem, addigra, nem találta meg végülis azt, amit keresett... viszont ahogy keresett - gondolom én -

kitévedt egy oldalra, ahonnét letöltött valami nemistudommilyen programot, amiben olyan számítógépre megcsinált hangszereket meg szintetizátorszerűen kinéző dolgokat lehet megszólaltatni meg irányítgatni.

Már akkor is el volt benne merülve, csak így fél szavakban válaszolgatott, leginkább akkor volt beszédképes, amikor erről kérdeztem.

Ő tipikusan az az ember, aki már este 9-kor se sok mindenre vehető rá, 10-kor meg már bedől az ágyba. ... Na jó, nem olyan szélsőségesen értem, mármint, hogyismondjam ;) Frigid azért nem volt. (EDDIG! >( )

Ezen a napon !HAJNALI 1 óráig! fenn volt a gép előtt.

A következő reggel volt még az utolsó emlékem arról, hogy relative normális volt, kommunikatív, nem ilyen mániákus... de neeem, ez csak a látszat volt =(

Utána teljesen ráfüggött arra a cuccra, amit talált. Bár most már a barátnőmmel együtt a közös számítógépről is lemondhatok, mert arra Ő már teljesen rátelepedett - én legközelebb már csak azt vettem észre, hogy az egész gépet áttelepítette XP-re, és valami IRDATLAN mennyiségű szintetizátoros cuccal, és egyéb zeneszerzéssel, kottázással, ritmuskészítéssel és már követni se tudja halandó ember, hogy milyen hangkeltő cuccal pakolta tele.

4 nap múlva Ő a térdmerevítő ellenére SE SZÓ SE BESZÉD, fogta magát, lebicegett a városba, a város másig végébe egy papírboltba meg egy művészellátóba, és a legkülönfélébb kottapapírokkal, hangvillával, meg hasonlóval az asztalát borítva találtam, amikor én megjöttem. 2 napra rá ismét fogta magát, akkor 15e-ért vett hangfalakat meg 12e-ért fejhallgatót.

Oké, nem sajnálom annyira tőle azt a pénzt, talán még többet se, mégiscsak megengedhesse néha, hogy pl. új ruhát vesz, hogy jól érezhesse magát, barátnőivel elmenjenek valahova... De ez azért : Akkor már egy kicsit tényleg megszédített a dolog, amikor kérdeztem, kb. az volt a válasz, hogy így legalább nekem is csiszolódik majd a hallásom, meg így zeneileg én is művelődhetek majd egy kicsit.

Jah? Amit végülis Ő használ ÉJSZAKÁBA MENŐEN?

Merthogy már olyan is volt, amikor arra ébredtem, hogy Ő a konyhaasztalon ül fején fejhallgatóval (gép természetesen előtte) egy nagy ív kottapapír fölött félig teleírva. Rám a frász jött egyszerűen, olyasmik peregtek le előttem, hogy insomniában szenved, hogy nem bírja a térdmerevítő szorítását és amiatt pörög, hogy valahogy az tompítsa a fájdalmát... Amikor meg kérdeztem, mi baj, miért nem aludt : "Aludtam, csak korán keltem"

ÚGY, HOGY A HAJNALI ÓRÁKBAN FEKSZIK LE?!

Mert volt már olyan, hogy arra ébredtem, hogy dögfáradtan huppan be az ágyba mellém... én lopva megnéztem akkor a telefonomon, hogy mennyi időt mutat : hajnali 4 AZAZ NÉGY óra volt.

Nem lehet vele beszélni, viccelődni, nem lehet kérdezni... A kapcsolata felém max. utasítgatásokban meg tényközlésekben merül ki. 1 hét múlva közölte, hogy fel kéne vinnem őt Szekszárdra, hogy a szüleitől elhozzon egy régi szintetizátort.

WTF!??

Oké, kb. kérdés nélkül mentünk. Az apjával a padlásról lehozatott egy szintetizátort, ami nem is tudom honnét volt...

Azóta a gép össze van hurkolva azzal a hülye szintivel, rajta kb. amikor csak látom a fejhallgató és ott ül vagy efelett a szinti felett játszva, vagy a kottapapírok felett.

='(

Nem ilyen volt. Egy vidám csajszi volt, egész barátkozó jellem, szeretett olvasni és beszélgetni (legalábbis velem, úgy gondolom), a számítógépen pedig kb. legföljebb a Gmailt meg a Facebookot használta.

Azóta mi van, édes Istenem?! A gép félig nyitva, istentudja honnét és istentudja hogy a szintihez szerzett valami hangkártyaszerűséget, azon keresztül a szinti rákötve, meg még 2 másik kábel... ÉJJEL-NAPPAL a számítógépet és ismeretlen programokat bújja, teljesen furcsa fórumokban járkál, és kottázik MINT EGY GÉP.

És SEMMI MÁST NEM CSINÁL.

Nincs ott velem vacsoránál, nem beszél, max. csak ha kérdezem tőmondatokban. Ha odabújok hozzá, kérdezgetem, olyan, mint egy jégszobor. Nem lehet semmire se rávenni, egy jó filmre, főzésre... AKÁRMIRE!!

Teljesen ki vagyok bukva.

Mielőtt jönnétek azzal, hogy beszéljem meg vele a dolgot!: Próbáltam egyszer leülni vele (jobban mondva elültetni a gép mellől) s szépen megbeszélni... ebből ő egy ocsmány veszekedést provokált, aminek azt hozta ki lényegében, hogy "Milyen dolog egybként is az, hogy a háznál a nő ért jobban a számítógéphez meg a technikához, ő legalább ismerkedik ezzel a témakörrel, hogy majd az unokái előtt ne egy ősdínó legyen" ... stb-stb.

Én akkor ezt úgy éreztem, ilyen lelki-szellemi becsmérlést még az életembe nem kaptam, ilyen fájdalmasan még egy lány nem gyalázott meg eddig.

Férfi vagyok, tudom, és próbáltam úgy viselkedni... de amikor kiértem a kert végébe, olyan zokogásban törtem ki, hogy... leírni se tudom nagyon a belső fájdalmat. Még izomrángásaim is voltak, ilyen teljesen sírógörccsszerűség tört rám. Még soha nem is tapasztaltam ilyet.

Tényleg nem tudom mit tegyek, nagyon kérlek, segítsetek valami hasznos infóval! Ha még 2 hónapig ez így lesz... lehet, érzelgősebb vagyok a szokásosnál, bár én baromira nem gondolom ezt, de benyelem... de ha 2 hét alatt ennyire durva már, én abba a 2 hónapba bele fogok pusztulni.

És a kapcsolatunk is bele fog.

És egyébként nem csak magamra gondolok : Őt is egyre jobban féltem.

Lehet, hogy nevetségesen hangzik pár dolog, amit leírtam : De ha ezt élőben látnátok, ott lennétek, a Ti barátnőtök őrülne meg így egyik napról a másikra... szerintem Ti is össze******* magatokat - bocsi a vulgaritásért, de ez van.

Olyan, mintha másfél év után egyszer csak egy villámcsapásra kiderülne, hogy nem azzal élsz együtt, akivel eddig. Mint egy hülye elcseszett horrorfilmben.

Lehet esetleg valahogy szpichológust hívni? Mert gondolom, hogyha én hoznám fel ismét, hogy mi a baj, mi történt vele, vagy hogy ezt akkor legalább mással beszélje meg... akkor csak eldurvulna. Meg én már... lehet, hülyeség, de mintha félnék is tőle. Egyszerre féltem és félek tőle.

MIT TEGYEK?!

Előre is hálás vagyok minden értelmes válasznak!