Miert van az ha egy fiuval kezdene valami alakulni en beijedek es teljesen elbizonytalanodok magamba?

15 eves vagyok.

Volt mar egy baratom aki nagyon szeretett de en ot nem ugy ahogy o engem. Ha komolyabbra fordultak a dolgok akkor mar nem is akartam semmit. Mondjuk volt ra okom h szakitsak vele... De nem is szerettem vele talalkozni meg nagyon izgultam.

Most van egy masik fiu aki a volt pasim haverja..

Egy honapja kb h beszelunk fb-n es tok joba lettunk. Tegnap este talalkoztunk es nagyon jol elvoltunk. Egesz este nevetgeltunk meg nagyon aranyos volt. Es mar beszeltuk h penteken is talalkozunk ( o nagyon szeretne) de talan akkor a haverjai is ott lennenek de elotte akar meg velem korabban talizni.

Mar megint beijedtem h mi lesz.

Es ilyenkor elbizonytalanodok magamba teljesen.

De lehet h varnom kene meg a fius dolgokkal. (Sok fiunak tetszek es ez nem

Tul jo)

Csak nem akarom ot elvesziteni.

Masik h anyaek se orulnenek ha lenne baratom foleg nem apa es szerintem ez nagyon befolyasol. Rosszul esik h ok ezt nem akarjak. Pedig semmi rosszat nem csinalnek ha lenne baratom.

Velemeny? De az is lehet h nem akartobbet mint baratsag csak szepnek tart meg ilyenek.

Miert vagyok ilyen?

Van aki hasonlo cipoben jar?