Szerintetek megéri feláldozni magamat valakiért?

Ezt neked kell eldönteni. Én 32 éve megtettem, nem romantikus dolog volt. Az öcsém csinált egy hülyeséget, neki volt családja nekem nem, így magamra vállaltam mindent. 28 évet ültem börtönben, 2017 november 28-án léphettem újra román földre, és térhettem haza Romániába. Összesen 29 évet és 176 napot töltöttem Venezuelában, mert soha nem adtak ki Romániának, hogy ott töltsem le a büntetést.

Hogy megérte e? Nem, rohadtul nem érte meg. Soha senki nem keresett, senkit nem érdekelt, hogy mi van velem, élek e, bármi... több mint 10 évig vártam, hogy az öcsém keresni fog, vártam a levelet, de semmi nem jött... Mióta haza kerültem, egyszer láttam az öcsémet, meg sem kérdezte, hogy vagyok, hogyan bírtam ki, milyen volt, egy köszönöm szó nem hagyta el a száját. Átadta a szülői ház kulcsát, és adott 50000 lejt, hogy éljem az életem, de ne keressem soha... Szerettem az öcsémet, és feláldoztam magam, tudtam, hogy mire szabadulok, már messze lesz a fiatalságom, de úgy voltam vele, hogy mivel neki családja van, nekem pedig nincs, így majd én vállalom a bűneit, és azt hittem, hogy ő is szereti az egyetlen testvérét... Azt hittem... Aztán az évek alatt rájöttem, hogy nem, mert különben keresett volna, de soha sem keresett...