Hogyan valljam be magamnak, hogy tetszik, ha nem merem?

Van egy fiú, és úgy érzem megtetszett. De ő nem az a tipikus álompasi, persze nem annyira csúnya, de nem is néz ki jól. Senkinek nem tetszik, csak nekem. Én jóban vagyok vele, barátok vagyunk, de inkább csak haverok. Néha szoktunk beszélni, és írni egymásnak. És nekem megtetszett, úgy érzem többet érzek iránta, mintha csak a haverom lenne. Nem tudom mi tetszett meg benne, de megtetszett és kész. Én nem merem bevallani magamnak, meg senkinek sem, hogy ő tetszik nekem. Mint mondtam ő elég csúnyácska, vagyishát inkább átlag alatti mások szemében. És mivel még magamnak sem vallottam be, hogy ő tetszik, ezért már írni sem merek vele. Minden héten chatelünk, akár többször is, de ez így nekem kínos, hogy én közben többet érzek iránta, és még magam előtt is szégyenlem az érzéseim. Szóval így tök ciki vele beszélnem is, előbb tisztáznom kéne magamban, elfogadni, de hogyan amikor még rágondolni sem merek?