El fogom tudni érni valaha, hogy ne érdekeljen?

Valami nagyon nyomja a lelkem. Szomorú vagyok és fáj az egész.

Elég régóta bejön nekem egy fiú aki menthetetlenül pont az esetem, mióta megláttam nem érdekel más. Szerelmes lettem nagyon. Én is bejövök neki tagadni sem tudná, alakulgatott is a dolog sokat de mégsincs semmi, már nem hiszem hogy valaha is lesz, szóval már én is beláttam hogy hagyni kell.

Alakultunk, aztán visszalép és semmi. Ez mindig csak így ment. Amikor meglátjuk egymást és ahogy rámnéz látszik hogy van valami benne. Annyira rossz hogy tudom bejövünk egymásnak és mégsincs semmi. Mindig visszalép valamiért, nem tudom ezt hova tenni. Már nem is akarom az okát keresni.

Csak az a legrosszabb mikor tényleg élőben meglátjuk egymást, úgy tesz mintha észre se venne pedig látszik rajta. Sokszor keresett már csak úgy a semmiből, amiből látszott hogy nagyon is érdeklem. Főleg amiket így az utóbbi időben éltünk át mostanában. Valamikor egyértelmű volt számomra hogy mostmár tényleg lesz valami és tudunk haladni, de aztán meg mégis semmi előrelépés, csak le vagyunk ragadva a semmibe. Most is az van hogy nem is köszönünk, semmi.

Ebbe én már belefáradtam. Nem foglalkozok vele mostmár, ha megint elkezdene közeledni ahogy eddig mostmár leoffolom és elutasító leszek. Tudja hogy bejön nekem, szerintem úgy veszi hogy bármikor elérhető vagyok számára de mostmár nem leszek, megmutatom.

Nekem menthetetlenül bejön ahogy van. De nem tudok mit kezdeni vele, nem rajtam múlt volna. Úgy érzem nekem ő az igazi, nálam jobban senkinek nem jön be és nem is fog. Egy ösztönös kapcsot érzek ha vele vagyok. Ha meghallom a nevét, meglátom vagy csak szóba jön én teljesen kicserélődök, melegség minden. Nem átlagos ami lezajlik bennem vele kapcsolatban, annyira megfogott mint soha senki más. És attól félek hogy soha senki nem is fog már ennyire. Persze nem tudni, de én nem nagyon hiszem hogy valaki meg tudna még ennyire fogni. Nekem ő tökéletes, annyira össze is illünk meg minden, de hát nincs vele semmi, sose jutottunk el addig hogy összejöjjünk. Mások már kb 10-szer összejöttek volna ezidő alatt, de hát mi nem. Már nem is leszek ezen nem érdekel. Nem szép dolog amit csinál.

Annyian mondták már hogy másokkal foglakozzak, hozzám jobb való. Mert semmi a gyerek én meg leragadtam nála. Olyannal foglalkozzak aki tényleg hozzám való. Igazuk van amúgy tudom, és megpróbálok mostmár erre fókuszálni. Ha mindig csak várom a csodát meg őt akkor sose lesz semmi senkivel. Mások felé kell nyitnon és érdeklődnöm. Már most így a napokban ezen vagyok és érzem hogy kicsit elvonja a figyelmem róla, de ugyanúgy gondolok rá mindig. Úgy érzem hozzám tartozik, nagyon mély ez az érzés, nem lehet elmondani.

És emiatt bizonytalan vagyok nem tudom mit gondoljak.

Ha mással foglalkozok, igaz hogy elveszi a figyelmem de nem akarok rosszat. Ez ugye azt jelenti hogy ugyanúgy bennem van vagyis nem léptem még túl rajta, hiába nem is voltunk együtt. Akkor is sok mindent átéltem vele meg minden héten 2-3-szor látom is, évfolyamtársak vagyunk.

Attól félek hogy tényleg igaz ami bennem van és sose fog meg majd más így. Mert ő mindig bennem fog maradni és őt akarom legbelül. Hiába foglalkozok mással meg tetszik is nagyon, nem akarom őt annál a fiúnál jobban. Lehet hogyha összejönnék valakivel akivel tényleg nagyon szeretnék, meg éreznék is már iránta, de ha meglátnám valahol azt a fiút akkor biztos nem lenne semleges nekem, felkavarna és ugyanúgy azt érezném őt akarom igazán. Lehet hogy mindig bennem fog maradni és sose fogok teljesen megszeretni mást. Lehetséges hogy majd tényleg szeretni fogom és nagyon bejön meg alakul is minden, jó is vele az egész, de úgy érzem ő mindig bennem fog maradni mert nála jobban senki nem foghat meg, nála jobban senkihez nem kötődhetek.

És ez ugye a további fiúkkal szemben sem lenne fair mélyebben belekezdeni úgy az egészbe, hogyha tudom ilyen erős bennem minden vele kapcsolatban, később még ebből viták vagy problémák is adódhatnának. Lehet úgysem tudnék teljesen túllenni rajta, és pedig nem is szakításról van szó, szerintem annál is rosszabb nekem ez.

Mi lesz így velem, mit érdemes csinálni ebben a helyzetben?

Kérlek írjatok, tapasztalatok is jöhetnek

18/L