El kéne mondanom neki? Lenne értelme? Inkább elkéne engednem végleg?

Van egy barátnőm, akivel már kb 5 éve ismerjük egymást. Én most vagyok 20, ő 19. Régen együtt voltunk egy kis ideig, de annyira hamar belerohantunk, hogy megegyeztünk, barátként folytatjuk a továbbiakban. Részéről úgy hiszem elmúlt ez az érzés, viszont részemről nem, én azóta is kedvelem, szeretem őt és szeretnék vele lenni. Elhívott a ballagásukra, szeretné ha ott lennék. A szülei, tesója egy barátja, és egy srác aki udvarol neki meg én együtt fogunk elvileg majd kajálni. Nem nagyon tudom elviselni, ha látom hogy más udvarol neki, meg ilyenek... Ő nem tudja, hogy én még mindig érzek iránta és kissé tartok tőle, hogy ha megtudná, eltolna magától. Szerinte helyes vagyok, bírja a személyiségemet is, de nem tudom, többként-e mint barát. Régen volt, hogy barátság extrákkal kapcsolatunk volt egy darabig, viszont neki sokszor volt bűntudata miatta, így abbahagytuk ezt. A ballagás után náluk aludnék, én az ő szobájában, ő pedig az anyjával egy szobában, tehát mi külön lennénk. Beszélni se valószínű hogy tudnánk ketten mert valszeg ő kimerült lesz a ballagás után, ahogy mondta is. Meg most úgy van vele, hogy a srác aki udvarol neki, hagyja hogy tegye, de nem vág bele a kapcsolatba míg nem érzi úgy, hogy szerelmes.

Nem tudom mit tehetnék, mit kellene tennem.. Mindketten elég szeretethiányosok vagyunk, kissé kapcsolatfüggők, bár nekem már 2 éve nem volt kapcsolatom pont azért mert iránta érzek és más irányába így nem tudok, neki van egy kis apakomplexusa is. Ő piszok jól néz ki, én meg... Sose bírtam magam a tükörbe, aminek megvannak az okai, de ez mellékes.

Szóval nem tudom mit kellene tennem, mi lenne a helyes. Nem tudom, tényleg úgy szeretem-e, vagy csak az egyedüllét, a szeretethiány beszél-e belőlem. Egyre inkább úgy érzem, hogy sosem lesz párom, ha mégis, nem elsz egészséges kapcsolatom, mert nem tudom fenntartani hosszútávon azt... Mit tegyek?