Miért ennyire 💩? Miért nem lehet, hogy egyszerűen vagy egyik, vagy másik irányba haladjon valami, ahelyett, hogy nem merjük nyíltan kimondani, amit érzünk?

R.-nak

Ha fázol, betakarlak,

Ha szomorú vagy, megvigasztallak.

Mikor boldog, veled nevetek,

Hálás vagyok minden percért, amit veled tölthetek.

Hogy bátor légy, megfogom a kezed,

S bármikor a vállamra hajthatod a fejed.

Lám, mennyire elvakult lettem,

És napok óta csak rád tudok gondolni;

Nem is tudok mást mondani:

Szeretlek, Kedvesem.

Bocs, mindenkitől, hogy ideraktam a kérdést, nem tartanák elég felnőttnek más kategóriában (pedig elmúltam 20 is).

Illetve azért is, hogy ilyen csepegős lett. Biztos a maradék pezsgő. 🤷🏻‍♂️

Nem tudom, hogyan tehetném túl magam azon, hogy van Ms Tökéletes, aki olyan érzéseket vált/ott ki belőlem, mint soha senki (és tényleg, számomra tökéletes), és nem egyértelmű, hogy mi miért és miért úgy zajlik közöttünk, ahogy.

Ha több érzelmet viszek a beszélgetéseinkbe, ő kicsit hűvösebb. Ha én próbálok kimértebb lenni, ő lesz sokkal nyitottabb, érzelmesebb.

Miért nem lehet egyszerűbb?