Együtt vagyunk vagy nem? Ha nem akkor mit tegyek?

Van egy lány akivel már két-három hónapja nagyon jól érzem magam. Gyakran találkozunk, sokat beszélünk és jól érezzük magunkat egymás társaságában. A lány már többször is járt nálunk, ilyenkor filmet nézünk, beszélgetünk stb..

Többször aludtunk már együtt egymás mellett összebújva. Én úgy éreztem minden rendben köztünk és annak ellenére, hogy nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, azt hittem, hogy mi már egy párnak számítunk, vagy hogy lassan egy pár leszünk. Nem egyszer adtunk egymásnak már puszikat, mindig ott vagyunk a másiknak, fogjuk egymás kezét utcán és otthon egyaránt. A minap chateltünk és feljött a randi téma. Mondta, hogy nem voltunk még randin(holott számtalanszor mentünk helyekre kettesben). Kicsit furcsáltam, de mondtam, hogy akkor elmehetnénk randizni. Erre ő azt felelte hogy: "for real"? Helyeseltem, és azt reagálta hogy ez nehéz kérdés.

Nem tagadom kicsit szomorú lettem és tanácstalan. Eddig úgy éreztem, hogy viszonozza az érzéseket (most sem érzem máshogy), mert minden jel és történés erre utalt. Nagyon megijedt volna? Vagy túl korainak tekint a kapcsolatot?

A történethez hozzátartozik az is, hogy a lány egy baptista gyülekezet tagja. Ő és a családja is nagyon komoylan veszik a vallásukat és próbálnak annak megfelelően élni(mármint elmondásuk szerint). Ebből következik, hogy nem feküdtünk le, amivem nekem semmi problémám sincs és ezt el tudom fogadni. Hozzánk is "titokban" jár, nem mondja el a szüleinek, hogy pontosan hova jön, annyit mond, hogy egyik ismerőséhez, akit az iskolában ismert meg. Erről azt állapítottam meg, hogy ő tényleg szeretne velem lenni/közelemben lenni és nem csak én "kényszerítem" hogy jöjjön.

A baptista vallásról nem tudok sokat és mivel ez a téma őt érzékenyül érinti, ezért nem is erőltettem a dolgot. A baptista "szerelmi szokásokról" még annyit se tudok mint magáról a vallásról, ezért a hozzáértők véleményét is várom. Köszönöm!

UI.: Nem célom megsérteni senkit, szóval ha valmit rosszul írtam, azért elnézést kérek.