Hogyan kezeljem a helyzetet?

Van egy srác, aki már évek óta bejön. Régen iszonyatosan tetszett, amikor 14 éves voltam, konkrétan megőrültem érte, de ő akkor nagyon bunkó volt velem, és folyamatosan kétértelmű jelzéseket adott, meg (amit a mai napig nem tudok) van rá esély, hogy én egy ilyen meme lettem konkrétan a baráti társaságában. Ami azért volt fura, mert írogatott nekem rendszeresen, hívásoztunk, azt hittem barátok vagyunk, de közben ő meg tök nyíltan a tudomásomra hozta azt is, hogy én az ő társaságában gáznak és csúnyának számítok. Lényeg a lényeg, hogy mivel már nagyon rosszat tett nekem az, ahogy bánt velem, nagy nehezen, de megszakítottam vele a kapcsolatot. Azt is elmondtam neki, hogy ő nekem bejön. Utána beszéltünk még párszor, közel kerültünk a kibéküléshez, de utána néhány szavával megint elvágta az egészet: azt mondta hogy szerinte nem történt köztünk semmi, ami furcsa lenne (teszem hozzá, még egy randira is elmentünk, amire ő hívott el), és vissza akart rángatni abba a sémába, hogy megint csak beszélgessünk, és ne csináljunk semmit. Mikor ezt írta nemes egyszerűséggel elküldtem az anyjába, mert ami sok, az sok, és azóta nem beszéltünk. Szóval a revans úgymond megvolt, kiálltam magamért. Viszont valamiért még mindig szeretem egy kicsit. Fogalmam sincs mi bajom van. Nemrég megtudtam, hogy egy másik lányra hajt az osztályából. Ez a lány egy igazi természetes szépség, mindenkivel kedves, és látszik hogy ő is, és a társasága is egyrészt bírják, másrészt tisztelettel bánnak vele. Vele nem okoz nehézséget beszélnie, belőle nem csinálnak egy jó nagy viccet. Már közel nem olyan erősségűek az érzéseim mint régen, szóval nem bánt *iszonyatosan*, de azért rendesen böki a csőröm, hogy az a lány megérdemel egy normális bánásmódot, engem meg az asztal alá kellett lökni. Hogy kezeljem ezt az egészet? Mi rá a magyarázat egyáltalán?

középsulis lány