Mit tehetnék? El kéne felejtenem?

Sziasztok! Előre is bocsánat, lehet hogy kicsit összeszedetlen lesz a szöveg. A kérdést tini párkapcsolatok kategóriában írtam ki, igaz, hogy már mindketten felnőttek vagyunk, de úgy gondolom, hogy talán itt relevánsabb ez a téma. Kicsit gyerekesnek, és kínosnak érzem magam amiatt, hogy ezt a kérdést kiírom, de hátha tudna valaki tanácsot adni. Elég hosszú lesz, de remélem lesz aki elolvassa.

A helyzet a következő:

Ahogy felkerültem gimibe, az első pillantásra megtetszett egy srác. Nem tudom, hogy lehet e szerelemnek nevezni, hiszen úgy igazán közelebbről nem ismerhettem meg, nem álltunk olyan közel egymáshoz, de az biztos, hogy így még senki iránt sem éreztem. Nem tudom hogy valaha is érzett e irántam valamit, mert elég kétértelmű jeleket kaptam, néha úgy éreztem, hogy próbál közelebb kerülni, néha pedig mintha kifejezetten került volna. Az egyik évben úgy jött ki a lépés, hogy mellettem kellett volna ülnie az egyik tantárgy óráin, de kijelentette, hogy ő biztos, hogy nem ül oda, és inkább helyet cserélt egy olyan osztálytársunkkal, akit tudta hogy nem kedvelek, és egy évig mellette kellett végigszenvednem az órákat. Én azt gondoltam, hogy jól lepleztem az érzéseimet, és soha senki sem említette, vagy kérdezett rá, hogy nekem tetszik e xy, viszont az egyik ismerősöm szerint az ilyet nem lehet titkolni, és biztosan ő is észrevehette rajtam, úgyhogy ezt nem tudom, lehet hogy ez okozta azt, hogy volt amikor teljesen elkerült, volt amikor vigyorogva, integetve üdvözölt, máskor meg még csak nem is köszönt, vagy elkapta a fejét, mintha nem vett volna észre. Kb egyik végletből a másikba, és volt hogy ez naponta, hetente változott. Nem voltam nagyon részese az osztályközösségnek, más iskolából voltak barátaim, így legtöbbször a telefonomat nyomkodtam. Ő a suli elején többet barátkozott másokkal, de aztán sokan elkezdték nem kedvelni,két három barátja maradt az osztályban, de kihallottam, hogy volt amikor ők is kibeszélték a háta mögött. Amit tudni kell, hogy ez a fiú és a családja is vallásosak, a biblia tanításai szerint élnek. A gimis évek alatt volt egy barátnője aki szintén osztálytársunk volt, de nem sokáig, néhány hétig voltak együtt. Nagyon nem tört meg, csak furcsának találtam, hogy pont az egyik nap nagyon kedves meg tényleg közvetlen volt velem, akkor éreztem azt, hogy talán kialakulhat valami, a következő nap meg a másik lány mellé ült és a viselkedésükből lejött hogy ott bizony vagy nagyon alakulóban lett valami, vagy már össze is jöttek. Hallani lehetett pletykákat, hogy azért mentek szét, mert a srác szeretne a házasságig várni az együttléttel, a lány pedig ezt nem tudta elfogadni, ezért összejött mással. Egy beszélgetésben ahol többen is voltunk, ott a srác elmondta, hogy tényleg komolyna gondolja ezt a házasságig várós témát, de azt nem erősítette meg, hogy tényleg emiatt hagyta e el egy másik fiúért, de mindenesetre ami a lényeg, hogy én nem vagyok vallásos, viszont tiszteletben tartom a döntését, és nem zavar hogy templomba jár, imádkoznak stb stb. De attól tartok, hogy a kapcsolata után félt/fél összejönni egy olyan lánnyal aki nem vallásos, nehogy megint úgy járjon. Nem tudom egyáltalán lehetne e köztünk valami, mert tényleg többször éreztem, hogy talán bejövök neki, de nem tudom, hogy ez tényleg így volt e, vagy csak bebeszéltem magamnak, és úgy láttam a dolgokat ahogy látni szerettem volna. Azóta már elballagtunk, és egyetemre járunk, ami megintcsak nehezíti a helyzetet. Nem tudom hogyan vehetném fel vele a kapcsolatot, vagy egyáltalán érdemes lenne e. Mármint persze ott a facebook, de számomra olyna furcsa lenne ha most csak a semmiből ráírnék, amikor amúgy sem beszéltünk napi szinten, sulin kívül pedig egyáltalán nem, maximum egy pár szót, ha összetalálkoztunk valahol. Nem tudom, hogy csak félt e kezdeményezni bármilyen okokból, vagy egyáltalán nem is jutott ilyesmi eszébe. Lehet már ezer éve elfelejtett. Én is próbáltam túllendülni rajta, hiszen az élet megy tovább, sosem idegeskedtem vagy sírtam miatta, nem törtem össze, hogy többet nem látjuk egymást, nehogy azt higgyétek, hogy ez ilyen tini rajongásos korszak volt. Viszont azóta is mindne nap eszembe jut, és megmaradt a remény, hogy talán egyszer újra összesodor minket a sors, és talán jobban meg is ismerhetnénk egymást. Mert nyílván nem ismertem teljes egészében, osztálytársak voltunk, volt hogy beszélgettünk mélyebb dolgokról is de ez még kevés. Próbáltam nyitni mások felé és ismerkedni más fiúkkal de valahogy mintha mindig mindenkit hozzá hasonlítanék. Nyílván láttam belőle jót és rosszat is egyaránt, tudom, hogy nem tökéletes, és lehet találnék nála "jobbat" is, de valahogy mindig ott van a fejemben. Nagyon gáz vagyok? Mit tehetnék? Kapálódzak egy lehetséges plátói szerelem után, vagy hagyjam a francba és maradjon meg egy szép emlékként? Vajon valaha is túl fogok tudni lépni rajta? Már szinte kínosan érzem magam amikor eszembe jut, hiszen nem volt köztünk semmi. Ez már beteges? Nem követem, vagy kémkedek utána csak folyton eszembe jut, és ott van bennem az az érzés, hogy lehet hogy akkor mondanom kellett volna valamit, mert mostmár cikinek érezném felkeresni, főleg ha már ő is rájött, hogy mit éreztem, és pont amiatt volt, hogy elkerült. Előre is köszönöm a válaszokat!