Lehetséges, hogy nem is ismerem, mégis hiányzik?

Tavaly az egyik különórás foglalkozásomon megismertem egy fiút, aki nagyon szimpatikus lett a kisugárzása, és személyisége miatt. Szerettem a közelében lenni, mert olyan vidám volt mindig, hogy átragadt rám is. Külön ketten még sosem beszéltünk, néha olyan megesett, hogy kisebb csoportokban beszélgettünk egymással, de akkor mások is voltak ott. Ő egy évvel idősebb nálam, így csak a folyosón, és ezen a foglalkozáson találkoztunk, de mégcsak köszönőviszonyba se kerültünk, mivel a nagy tömegben sose vett észre. Idén viszont mégcsak fele annyit se látom, mint tavaly, és már azon a foglalkozáson is fiú-lány bontás van. Nagyon szerettem volna megismerni, mivel kivételes ember, nemigen találkoztam hasonlóval, bár annyi élettapasztalattal gimisként nem is rendelkezem. A foglalkozáson tavaly adta jelét, hogy érdeklődik irántam, de sose volt semmi. Most már annyi sincs, és ez annyira elkeserít, hogy csak rá tudok gondolni. Őrültség, hogy a nap 24 órájában egy olyan ember után epekedem, akit jóformán alig ismerek?