Szerintetek sem vagyok normális?

Ez olyan, mint a 70-es években a beat zenészek iránti rajongás. Az osztálytársnőim a csúnya, 150 cm magas, ragyás képű Szörényi Leventéert rajongtak. A mellettünk lévő lépcsőházban laktak, a Kelenföldi lakótelepen. Feljártak hozzá dedikált képeket kérni. “Csupán” a tehetsége, az akkor divatos zenei stílus vonzotta őket. Versenyeztek, kinek van több képe a “daliás” szörényiről.

A kérdés kamunak tűnik, fe ha már leírtad, nincs kizárva, hogy egy tini a nem ideális külsejű, nem szabályos arcú, de tehetséges, sármos, barátságos, allűröktől mentes úriember iránt rajongjon. Ugyanis a kisugárzás többet nyom a latban, mint maga a külső.

Az én kedvencem Varga Tamás színész, akinem szintén nem a szabályos férfiszépsége, de a férfiassága, sármja, tehetsége, hangja fogott meg.

[link]

Rajongás, sőt, a plátói szerelem (fantáziálás) is teljesen okés ebben a korban egy jóval idősebb felé.

Persze ebből úgyse lesz semmi, és ez így van jól, de attól még tetszhet.

Aztán majd megtetszik, összejössz egy magad korod belivel jó esetben.

Emlékszem, volt nekem egy barátnőm, ő a "terminátort" akarta (nem Schwarcit), hogy mindig mellette legyen, mindig megvédje, mindig ez, mindig az... Tehát ez nem racionális. Aztán mellette volt egy rakás barátja, pasija, mind korabeli, bár lehet, hogy pont akkor, amikor ezt mondta nekem, akkor nem volt pasija.

Szeretnéd vele felvenni személyesen a kapcsolatot? Szeretnél vele szexelni, stb? Nem biztos.

Barátnőd egy kicsit hülyén reagálta le a helyzetet.

De még ha úgy is lett volna, akkor sem az a helyes reakció, hogy ítélkezik, beszól stb., hanem az, hogy meghallgat, érdeklődik, kérdez, utánaolvas a jelenségnek esetleg, hogy valóban meg tudjon érteni, és nem bemagyarázni valamit abba, amiben vagy van valami, vagy nincs semmi.