Érdemes lenne bevallani az osztálytársamnak az érzéseimet?

Figyelj, teljesen hasonló esetben voltam mint te, csak akkor én még csak 10-es voltam, bár ez nem nagy különbség. Az az igazság hogy a szívem mélyén teljesen biztos voltam abban, hogy az illető engem nem szeret, és el fog utasítani, de nem tudtam kiszeretni belőle, hiszen barátként nagyon jóban voltunk, és folyton "túl" kedves volt velem. Jó fél évig őrlődtem, majd úgy döntöttem, hogy máshogy úgyse tudom lezárni a dolgot, elé álltam, és megmondtam kerek perec, hogy szeretem őt. (és ez nagy szó, mert egy nagyon félénk lány vagyok. :) )

A lényeg hogy nagyon emberségesen utasított el. Majd egy elég csúnya (ehhez az esethez köthető) incidens után összevesztünk, (a vallomás után jó 1-2 hónapra) ami egészen idáig tartott. Vagyis jó fél évig utáltuk egymást, de most újra keresni kezdte a baráti társaságom és jóban vagyunk! :)

Írd át kicsit a saját sztoridra, hátha ki tudod következtetni mi lesz. Én tudtam előre (az utálkozást leszámítva), hogy mi lesz.

A lényeg, hogy ne félj elmondani, előbb utóbb úgyis "megnyugszik", ha el is utasít, és ha előtte jóban voltatok utána is jóban lesztek.

És nemsoká úgyis elballagtok. :D