Kérlek szépen mondjátok meg nekem elsősorban lányok, ha ti kapnátok kézzel írott levélben, kinevetnetek azt a srácot aki ezt írta?

Kinek írom talán el sem olvassa!

Az elején leszöszegezem

Tudd hogy soha sem

Mérgesség vagy harag volt

Vezéreszmém

Inkább a fájdalom, hiány s mély érzelem.

Lelkemnek napsugara

Tévhitekbe kergetője

Szép vagy s gonosz

Mint méh mi poroz

S mikor fél megszúr

Akár egy Csalán levele

Mely aranysárga napban

Akár hajad fényességében

S az éghez nem hasonlítható

Szemed kékességében

Kel, növekszik mint növény

A természetben a nap, az ég

A szépség, rajtad a haj, a szem a gyönyörűség.

Párhuzam azért hiteles mert mikor szeszélyes vagy akár egy lelket tipró tornádó, de mikor

nyugodt és szeretsz egy tavaszi csendes zöld puszta mező.

Hiányzik ajkad finom érintése, bőröd puha tapintása, szemed tengerkék ékessége, lelked

egyszerű fényessége.

Szeretném újra érezni hogy hozzám tartozol, testem, lelkem része vagy.

Emlékeimben az önfeledt mosolyod, huncut, néha pajzán nevetésed mely csodás pillanat,

kép számomra, itt mélyen belül, mi azért fáj szörnyen mert te már nem ezt érzed irántam, te

már nem szeretnél engem, te már mással nevetsz, lehet pont rajtam.

Mindegy már, hisz nem számít te már elfelejtetted mindezt. Mely akkor még lehet számodra is

jelentett egy keveset, mára már csak nem kívánatos, fájó vagy sem, emlékszemét maradt

meg neked.

Csak egyszer sírnál úgy ahogy én érted

Csak egyszer éreznéd azt amit én érzek

Csak egyszer látnál könnyet arcomon

S tudnád mi az igazi fájdalom

Csak egyszer vágyj valakire igazán

S meg érted mit érezhettem.

Mit érezhettem mikor szeretetre

Epekedve és szeretettel teli

Éltem.