Máris kezdek kiégni?

A "szerelmi életem" eddig teljesen reménytelen. Sok lánnyal kavartam már az utóbbi évek során fesztiválokon, bulikon, de nagyjából ennyiben ki is merülnek a sikereim. Voltam már szerelmes, nem is egyszer - és mindig kudarcba fulladt, mindig egyoldalú volt, ezeknek a lányoknak egy nagyon jó barát maradtam, semmi több annál. Szerintem nem vagyok egy rosszul kinéző srác, mások szerint sem, nagyon sok emberrel vagyok jóban, erősen szociális életet élek, és nem tartom magam annyira butának sem.

A helyzet az, hogy nekem nagyon elegem van a kavarásokból. Egyáltalán nem erre vágyom, nem vonz már az, hogy elmenjek egy buliba, és félrészeg, az átlagnál könnyebben kapható lányokkal foglalkozzak. Komoly kapcsolatra vágyom, valakire akit tényleg szeretek, de a sok csalódás miatt már lassan úgy érzem, hogy reménytelen.

Sőt, már kezdenek az érzéseim is elhalványulni, egyszerűen nincs meg bennem az az eddig erős ösztön, hogy én most szerzek egy barátnőt.

Gondolkodtam azon is, miért nem sikerült eddig semmi komolyabb. Érzelmes, odaadó srác vagyok, de nagyon könnyen beleszeretek valakibe, beleélem magam. Vajon ez lehet a probléma? Nem hiszem hogy képes lennék rá, hogy megváltozzak, de én azt látom, hogy a lányok többségének az őket semmibe se vevő hulladékok imponálnak. Nekem is ilyennek kéne lennem?

19f