Hogy legyek túl egy ilyen szakításon?

2 hete szakított velem a barátnőm azzal hogy már nem szeret(2 hónapig voltunk együtt)

Senkit nem szerettem annyira mint őt mindig ott voltam vele amikor csak tudtam és mindig igyekeztem hogy a legjobb legyen neki és mindig jól érezze magát.

A kapcsolatunk legelején féltem is hogy ő is csak úgy itt fog hagyni, de aztán megbíztam benne mert szerettem és úgy látszott hogy ő is engem

aztán egyszer csak (egy suliba járunk) rossz kedve volt egész nap és azt se tudta hogy miért és így az utána következő másfél hétbe hol jó kedve volt hol rossz. Aztán egyszer egy napon ment pszichológushoz s miután írt hogy ezekbe a szorongásokba én is benne vagyok, másnap reggel órák előtt közölte velem hogy arra jöttek rá hogy már nem is szeret és hogy ezt ő csak félt bevallani magának

Életemben nem sírtam semmi miatt ennyit ami azért is durva mert nem is voltunk igazán sokáig együtt(most így 2 hét után is sírva írom le ezt az egészet)

egyszer el is mentem hozzá beszélni mert amikor szakított velem akkor kb meg sem bírtam szólalni a sírástól...de igazából annyi értelme volt hogy megbeszéltük hogy hogy ne utáljuk egymást és hogy majd ha kihevertük mindketten akkor majd akár beszélgetni összeülünk néha ha valamelyikünk akarja

Már többen hagytak csak így itt és már nem tudom hogy velem lehet-e a baj ezért barátaimmal beszéltem erről és ők azt mondták hogy szerintük nem mert nem beszélek más lányokkal meg mindig ott voltam mellette

tehát ez így eléggé összetört főleg hogy el volt tervezve hogy mit fogunk csinálni karácsonykor meg szilveszterkor